Népszerű bejegyzések

2012. augusztus 5., vasárnap

3. Az egy Istenről

Az egy Istenről

Máté 6:
9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; 
10. Jöjjön el a te királyságod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. 
11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. 
12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; 
13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd a királyság és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!  

Előszóként, hadd kérdezzem meg:
Nyitott és tiszta a szíved az igazság befogadására?

Nyitott a szíved az igazság befogadására?
Az igazságot nem könnyű elfogadni, befogadni a szívünkbe, és csupán akkor lehetséges ha megengedjük az Istennek, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk.
Adjunk időt az Istennek, hogy rámutasson minden bűnünkre.
Nyissuk ki a szívünket ő előtte, hogy megmoshasson az ő egyetlen és drága fiának vérével.
Hogyan néz ki a tiszta szív?
A tiszta vizet mindenki ismeri, azt is amikor a víz szennyes.
Nos, két féle szívállapot van.
1. A tiszta szívállapot
2. A beszennyezett szívállapot
Mitől tiszta az egyik és mitől beszennyezett a másik?
Attól függ, hogy mit teszünk bele, mivel tápláljuk.
Ha azt akarjuk, hogy szívünk ne legyen szennyekkel teli, ne tegyünk bele olyansmiket ami beszennyezheti azt:
Márk 7:
"18. És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt? 
19. Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít. 
20. Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. 
21. Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 
22. Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: 
23. Mind ezek a gonoszságok belülről jőnek ki, és megfertőztetik az embert."
Felebaráti figyelmezetetéssel ajánlóm elmélkedésre a Dániel 12:10 versét.


---

1. Honnan nem ismerhetjük meg és honnan ismerhetjük meg az Istent?
“A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.
De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitől tanultad,
És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent irásokat, melyek téged bölcsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
Hogy tőkéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
2Timótheus 3:13-17


2. Hány Isten van?
"És ismét monda Isten (elohim) Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Jehova (yhwh), a ti atyáitoknak Istene (elohe), Ábrahámnak Istene (elohe), Izsáknak Istene (elohe) és Jákóbnak Istene (elohe) küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem (semi) mind örökké és ez az én emlékezetem (zikri) nemzetségről nemzetségre." 2Mózes 3:15 (Yhwh az Isten személyes neve, magyarosan "Jehova") 
Én, Jehova (yhwh), vagyok a te Istened (eloheka), a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid (elohim) én előttem.” 2Mózes 20:2,3
Féljed Jehovát (yhwh), a te Istenedet (eloheka), ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél” 5Mózes 6:13
“Én vagyok Jehova (yhwh) és több nincs, rajtam kivül nincs Isten (elohim)!” Ésaiás 45:5
“Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” Máté 4:10
“Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” János 17:3
“Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr: Mindazonáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is őbenne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.” 1Korintus 8:5,6
“Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” 1Timótheus 2:5
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Jakab 2:19 - Tehát, az nem elég, hogy tudomásul veszed, csupán egy Isten van és magyarosan írva "Jehova" a neve. Nem elég, mivel az Isten elvárja, hogy személyesen ismerd meg őt és fiát:
"Ezeket beszélte Jézus és felemelte szemeit az égre és monda: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te fiadat, hogy a te fiad is dicsőítsen téged (...) Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust." János 17:2,3


3. Az Isten fiának, az Úr Jézus Krisztusnak is van Istene
 Az Úr Jézus szavaiból az derül ki, hogy neki is van Istene:
“Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: Eli, Eli! Lama sabaktani? Azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” Máté 27:46
“Monda néki Jézus: Ne illess engem, mert nem mentem még fel az én Apámhoz: hanem menj az én testvéreimhez és mond nékik: Felmegyek az én Apámhoz és a ti Apátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” János 20:17
“Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene Efézus 1:17
“És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Apjának: annak dicsőség és hatalom mind örökké! Ámen.” Jelenések 1:6
“A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnan ki nem jő: És felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemet, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Jelenések 3:12

A fenti bibliaversek szerint az Úr Jézus nem lehet az Isten, hanem az Isten fia, aki az égből jött, abból a szent célból, hogy minél jobban bemutassa nekünk az Istent, akinek a szent tulajdonságait, ő a leghívebben visszatűkrözte: 
"Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?" János 14:9
Érted-e ezt, kedves olvasó?


4. Jézus Krisztus Urunk is imádkozott és Istent imádta, nem furcsa ez ha ő lenne az Isten?
János 4:22: Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól való. (Békés és Dalos tizenegyedik, átdolgozott kiadása)
Lukács 22:41-45: És ő eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esvén, imádkozék, mondván: “Apám, ha akarod távoztasd el tőlem e pohárt, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! És angyal jelenék meg néki menyből, erősítvén őt. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék, és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanitványaihoz menvén, aludva találta őket a szomoruság miatt.
János 14:16: és én kérem az Apát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökre
János 17:1-3: Ezeket beszélte Jézus, és felemelte szemeit az égre, és monda: Apám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged, a miként hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Mint látjuk, Jézus Krisztus Urunk is imádkozott és Istent imádta, nem furcsa ez ha ő lenne az Isten? És mégis, sok ember számara, az Úr Jézus nem más mint maga az Isten. 
Ezért, néhány jogos kérdés merül fel: Mért és honnan ez a nagy különbség? Miért nevezik az Istent Jézusnak és nem Jehovának, mint az Ó Szövetségben? Vajon az a hit, hogy az Úr Jézus lenne a Biblia Istene, a mindenható és teremtő egy Isten, akit imádni kell, nem egy valóban nagyon régi, de egyben felszínes kutatás, zsidóellenes - negatív elképzelések, előítéletek terméke? 
Vannak-e más téves elképzelések is? Igen. Pár példa erre:
- "Jézus Urunk idejében Judeában az arámit beszélték nem a hébert." Téves. A magyarok még a magyar nyelvet beszélik, attól eltekintve, hogy sok idegen szavat vettek át és változtattak a szavak kiejtésén is (pl. vesd össze a mai magyar nyelvet a Halotti beszédben levő magyar nyelvel). Tehát az még nem érv, hogy Jézus Urunk és Pál apostol arámi szavakat is használtak.
- "Jézus Urunk idejében az Isten Jehova nevét már nem ejtették ki egyáltalán." Téves. Galileában még a Bar Kochba lázadás leverése után (135) is, egyesek nyíltan használták az Isten nevét, még akkor is, ha ezért szörnyű halállal voltak fenyegetve, ugyanis a római hatóságok, betiltották a zsidó vallást és annak minden elemének a használatát. És egyben ez rámutat mintegy válaszra, miért és mikortól nem használják a keresztyének az Isten nevét. 135 után. Sőt, abból a félelemből, hogy ne tekintsék őket zsidóknak vagy egy zsidó szektának, sokan egy új teológiát alakítottak ki, először is a ún. dualizmust, amelyben Jézus lett a jó isten, a zsidók Istene pedig a rossz isten lett. Ezek között az állítólagos Krisztus-hívők között nagy divat volt a filozófia, többek között, hogy Istennek nem volt, nincs és nem is lehet neve. Ez a tan még a korai nagy keresztyén hitvédők egyikét, Jusztin vértanút is megfertőzte. Közöttük, kevés kivétellel, nagy divat volt az Ó Testamentum lejáratása, történelmiségének elvetése.
- "Az Isten neve négy mássalhangzóból állott." Téves. Az Isten neve négy magánhangzóból áll, az ún. “matres lectionis”, héberül "immót haqqərijjá", magyarul pedig "olvasási anyák" vagy "anyabetűk".



5. Jézus Krisztus Urunk sírt és könyörgött segítségért: Kihez, ha ő volt az Isten?
Zsidókhoz 2:17,18: Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie a testvéreihez, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.
Zsidókhoz 3:2: A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házához.
Zsidókhoz 5:7: Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghalgattatott az ő istenfélelméért.

Ha az Úr Jézus az Isten, nem lenne furcsa, hogy sírt és könyörgött segítségért, sőt meghalgattatott mivel "istenfélő" volt? Vajon sírt és könyörgött saját magához? És azután megsegítette saját magát? És mégis sokan hiszik, hogy ő az Isten. Hogyan lehetséges ez? A második században kialakult a dualista teológia (gnoszticizmus), amely kikiáltotta Jézus Krisztust a jó istennek (Logosznak nevezték) és a zsidók ősi Istenét, Jehovát, a rossz istennek (Demiurgosznak nevezték). Viszont az apostoli egyházatyák (az apostolok tanítványai) és az apologéták (keresztyén hitvédők) teljes erejükből megtámadták a dualista teológusok érveit és romba döntötték őket. Sok dualista eretnek fellázadt a gnosztikus teológusok ellen és visszatért az apostoli egyházatyák gyülekezeteibe. Csak az a baj, hogy fertözőtten. Így alakult ki a binitarizmus (II. század), amely azt vallotta, hogy két isten van: az Atya és a Fiú. A binitaristáknak két egymással vetekedő szárnya volt: az alárendeltséget vallók és az azonosságot vallók.

Az alárendeltséget valló binitaristák azt vélték, hogy az Apa (Atya) és a Fiú két különböző isten és hogy a Fiú alá van rendelve az Apának.
Az azonosságot valló binitaristák azt vélték, hogy az Apa és a Fiú, tulajdonképpen egy és ugyanaz az isten, azaz, hogy az Apa csupán átváltozott Fiúnak, tehát, tulajdonképpen az Apa halt meg a Golgotán, más megnevezés alatt. Valószinüleg, erre a hatásra fejlődött ki az ún. szentháromságtan is. Vallja: Három különböző isteni személy van, de lényegében és számban, csupán egy.  Viszont ez is homlokegyenest ellentmond az Úr Jézus tanításának, aki csak az Atyát tekintette egyedüli igaz Istennek (János 17:1-3).


6. Jézus Krisztus Urunk szolgája és követe az Istennek, tehát nem maga az Isten
János 13:16: Bizony, bizony mondom néktek: a szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
Ésaiás 42:1: Íme az én szolgám, a kit gyámolítok, az én válsztottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.
Apostolok Cselekedetei 3:13: Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha az szabadon akarta bocsátani (Békés és Dalos tizenegyedik, átdolgozott kiadása) 
János 17:3: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
János 14:28: Hallottátok, hogy én azt mondottam néktek: Elmegyek és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: elmegyek az Édesapához, mert az én Apám nagyobb nálamnál.
János 10:29 "Az én Apám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Apám kezéből."
Mégis, hogyan lett az Isten szolgájából és követéből, maga az Isten?
Miután jól beindultak a "krisztológiai" viták, egyesek azon okból, hogy megnyerjék a vitát, odáig mentek, hogy meghamisították a korábbi keresztyén iratokat. Jó példa erre a 2Péter 1.1:
A Károli szerint (persze nem ő hamisította meg):
"Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:"
Viszont egy nagyon régi Biblia szerint (Codex Sinaiticus) ez áll:
"Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Urunknak és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:"
Sajnos, nem ez az egyetlen meghamisított bibliavers.


7. Jézus Krisztus Urunk nem tudott bizonyos dolgokat, sem földi ittlétekor sem azután, mignem Isten ki nem jelentette néki
Márk 13:32: Ámde azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, a menybéli angyalok sem, sőt még a Fiú sem, csak az Apa.
Apostolok Cselekedetei 1:7: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Apa a maga hatalmába helyezett.
Jelenések 1:1: Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak
Jelenések 5:1-10
És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.
Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.
És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál ("minket" - hiányzik a román fordítású Bibliából) Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
És tettél minket ("tetted őket" - a román fordítás szerint) a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk ("uralkodnak" - a román fordítás szerint) a földön.

Mindez arra mutat, hogy Jézus Krisztus Urunk nem tudott bizonyos dolgokat, sem földi ittlétekor sem azután, mignem Isten ki nem jelentette néki. Ez pedig teljesen ellentmondana annak ha ő maga az Isten lenne vagy akár az Isten egyik állítolagos "második" része (személye).
Aki figyelemmel olvassa a Jelenések könyvét, az láthatja, hogy különbség van a trónon ülő Isten és a trón mellett álló "Bárány" között. Épp ezért sokan akik az Úr Jézust az Istennek vélték elvetették a Jelenések könyvét, mivel eretneknek vélték, habár - a sors iróniája! - ők maguk voltak eretnekek. 
Megdöbbentő és egyben szomorú Doktor Luther Márton korai álláspontja a Jelenések könyvéről, amely visszatűkrözi bizonyos korai "egyházatyáknak" mondott személyek eretnek nézetét e szent és ihletett könyvről. Véleménye szerint ez a könyv nem tanúskodik Krisztusról (persze ez alatt az érthető, hogy nem úgy tanúskodik Krisztusról ahogy a szentháromság dogmája ezt kimondja (vö. János 7:16,17)). A nagynak tartott reformátor, 1522-ben ezt írta a szóban forgó könyvről:
"A János jelenéseiről szóló könyvről, hagyom, hogy mindenki saját belátása szerint gondolkodjon, senkit sem akarok saját véleményemhez vagy saját megítélésemhez kötni. Azt mondom, amit érzek. Számomra különböző dolgok hiányoznak ebből a könyvből, úgyhogy sem apostolinak, sem pedig prófétainak sem tartom: először is, ami a legfontosabb, hogy az apostolok nem foglalkoznak látomásokkal, hanem világos, száraz szavakkal prófétálnak, ahogy Pál, Péter és Krisztus az evangéliumokban is teszi ezt. Ugyanis az apostoli hivatalt Krisztusról és az ő tetteiről való világos, érthető képek és látomások nélküli beszéd is jellemzi. Az ószövetségben (az újról nem is beszélve) sincs egyetlen próféta sem, aki egyre másra csak és kizárólag történetekkel és képekkel foglalkozik, úgyhogy a magam részéről a Jelenések könyvét szinte olyannak tekintem, mint Ezsdrás negyedik könyvét,(13) és az összes dolog között semmiben sem tudom érezni, hogy a Szent Szellemtől származna. Ezt amiatt is gondolom, mert saját könyvére nézve bármely más sokkal jelentősebb szent könyveknél erősebben parancsol és fenyeget, hogy ha valaki elvesz belőle, annak részét Isten is elveszi az élet könyvéből (22:19) stb. Fordítva pedig: áldottnak mondja azokat, akik megtartják, ami a könyvben van (1:3), noha senki se tudja mi az. Az atyák közül is sokan elvetették ezt a könyvet régen, és ha Jeromos dicsérő szavakkal is beszél róla, és azt mondja, hogy minden dicséret megilleti, és hogy annyi titok van benne, ahány szó, mégsem tud ebből semmit sem bizonyítani, egyébként pedig valószínű, hogy több esetben túl bőkezűen bánik a dicsérő szavakkal. Végső soron mindenki vélekedjen úgy róla, ahogy a szelleme mutatja, az én szellemem nem tudja elfogadni ezt a könyvet, s számomra ez elegendő ok, hogy ne tartsam nagyra, hiszen Krisztust se nem tanítja, se nem ismerhető fel benne, pedig ezt tenni minden apostol köteles, ahogy Krisztus az Apostolok cselekedetei 1:8-ban mondja: "Tanúim lesztek". Ezért azoknál a könyveknél maradok, amelyeket Krisztus tisztán és világosan ad nekem."
A LM-nak a Jelenések könyvéről pozitív megítélése található az 1530-ból származó "Előszó a János Jelenésekhez" című iratban. Minden esetre figyelemre méltó, hogyan vakít meg és vezet tévútra a pogány gyökerekhez kötödő szentháromság dogmatika."
http://keresztenyek.hu/h_lut3.html#flut14


8. Jézus Krisztus Urunk engedelmes és alárendelt viszonyban van és lesz az égi Apával szemben, mivel Isten az ő „feje”
1Korintus 11:3: Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfiú, a Krisztus feje pedig az Isten. - vesd össze: Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Urnak. Mert a férj feje a feleségnek... Efézus 5:22,23

A krisztológiai (Krisztus személyét illető) vitákat, más viták kísérték éspedig a pneumatológiai viták, azaz a szent szellemről való viták. Így jött be a "Szentháromság" tana, a II század második felében, amely tulajdonképpen a korai binitarizmus (II század első fele, két istenben való hit: Apa és Fiú) megtoldása egy újabb elemmel (tipikus dogmafejlődés, a pogány vallások háromsági mintáinak a hatására). Egyesek a szent szellemet csupán az Isten egyik másik megnevezésének és kinyilatkoztatási módjának vélték (modalizmus), mások az Apával és a Fiúval teljesen egyenlő rangú harmadik isteni személynek vélték az ún. szentháromságban, mások egy égi teremtménynek, mások pedig a megigért "vigasztalónak" - ami alatt egy új apostolt, tehát embert értettek (pl. Montanust, Manit vagy Mohamedet - mindhárman a megígért "vigasztalónak" kiáltották ki magukat). 
A Szentháromságban hívőket sem kerülte el a szakadás és két fő águk lett:
1.Akik úgy vélik, hogy a szent szellem csakis az Apától jön (ortodoxok)
2.Akik úgy vélik, hogy a szent szellem a Fiútól is jön (katolikusok)

Mások úgy vélték, hogy a szent szellem, nem egy személy, hanem az Isten szent és tevékeny alkotó és gondviselő ereje. Én is így látom: 
"szent szellemmel fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva" Cselekedetek 1:5
"hanem vesztek erőt minekutána a szent szellem eljő reátok" Cselekedetek 1:8

Az Apa és a Fiú közötti alárendeltség jól látszik a pneumatológiában is, mivel az Úr Jézus nem küldhette volna el a szent szellemet, csakis ha visszatért volna az Apához, tehát az ortodoxoknak ebben igazuk van: "De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok." János 16:7

Vajon milyen egyenlőséget látott Pál apostol, az Apa és a Fiú között, akkor amikor a következőket írta?
1Korintus 15:28: Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Nézzük meg ezt a Bibliaverset a tágabb szövegkörnyezetben:

24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

Hogy egyenlőség lehessen két személy között, mindkét személynek alárendelt viszonyban kell lennie egymással. De a 27-dik vers azt mondja, hogy az Apa nem vetette alá magát a Fiúnak: "Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett."



9. Jézus Krisztus Urunk semmit sem kapott saját magától, beleértve a feltámadását is, mindent az ő égi Apja és Istene adott néki
Apostolok Cselekedetei 2:36: Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
Apostolok Cselekedetei 5:31: Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izraelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.
Zsidókhoz 5:10: Neveztetvén az Istentől Melkizedek rendje szerint való főpapnak.
Filippi 2:9: Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozá néki olyan nevet, amely minden név fölött való
Lukács 1:32: Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik, és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét
Apostolok Cselekedetei 10:42: És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
Máté 28:18: És hozzájuk menvén Jézus, szólt nékik mondván: Nékem adatott minden hatalom, mennyen és földön.
Cselekedetek 2:24: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván, mivel hogy lehetetlen volt néki attól fogva tartania.
Róma 10:9: Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, meg tartatsz.
1Korintus 15:15: Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

De vajon az alábbi rész nem azt mondja - a fenti verseket cáfolva, hogy az Úr Jézus saját magát támasztotta fel?
"Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól." János 10:18

Az Úr Jézus feltámadásánál nem tudjuk pontosan mi történt tudományos szemmel, nem tudjuk milyen módszert alkalmazott az égi Apa. Ezért mind a két állítás igaz kell legyen. Egyik sem zárja ki a másikat, mivel az égi Apa adta parancsba a Fiának, hogy támadjon fel, bizonyára ennek a feltámadási lehetőségnek a módját is az Apa adta a Fiának. Figyeljük meg egy további részben, hogy ez teljesen így van:  
János 5:19-21: "Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi. 
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok.
Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít."
Kiemelnék két kis rész a fenti bibliaversekből: "a Fiú semmit sem tehet önmagától" "és (az égi Apa) mindent megmutat néki". Azt hiszem, ez elegendő bizonyíték arra fel, hogy az Úr Jézus nem tudta volna feltámasztani saját magát, ha ennek a módját nem kapta és tudta volna az égi Apától. Feltételezhető, hogy a Fiú kapott egy programot az égi Apától, amit aztán beállított saját magán, hogy a meghatározott időben támadjon fel. És így mind a két állítás igaz, az is, hogy az Apa támasztotta fel a Fiát, hiszen a program tőle volt, de egyben az is igaz, hogy a Fiú vette vissza az életét. Tehát, ezek a bibliaversek sem támasztják alá azt, hogy az Úr Jézus lenne a mindenható Isten. Inkább az Apa mindenhatóságát és egyediségét támasztják alá.

Nos, miért nem látták ezt a nagynak nevezett reformátorok és prédikátorok? Mi gátolta őket a tisztán látásban?
A válasz az Úr Jézus szavaiban rejlik:
Máté 7: 3-5: "Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!"

"Protestánsok voltak az elsők a Reformáció Anabaptistáinak üldözésében. Zwingli maga eretneknek nyílvánította Manz Félixet és 1527 január 5-én vízbe fojtatta őt"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Anabaptizmus
"Száműzetések, bebörtönzések, szökések után Grebel 1526 nyarán pestis áldozata lett, Manzot 1527. január 5-én halálra ítélték és vízbe fojtották, Blaurockkal pedig 1529-ben máglyán végeztek."
http://vajtful.hu/archivum/433/a-svajci-pacifistak.html

Szomorú. Ha én tettem volna ezeket a dolgokat, vagy én adtam volna parancsba, mit mondanál rólam?


10. Jézus Krisztus Urunk az Isten jobbjánál van, hogy lehetne saját maga jobbja felől?
Márk 16:19: Az Úr azért, minek utána szólott vala nékik, fel vitetik a menybe és ül az Istennek a jobbjára.
Lukács 22:69: Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől
Apostolok Cselekedetei 2:33: Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért szent szellemet megnyervén az Apától, kiöntötte ezt, a mit ti is most láttok és hallotok.
Róma 8:34: Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki Isten jobbján van, a ki esedezik is értünk.
Apostolok Cselekedetei 7:55: "Mivel pedig teljes vala szent szellemmel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, "

A legkorábbi hitvallás, amit "Apostoli Hitvallásnak" neveznek, úgyanezt mondja, hogy az Úr Jézus az Apa Istennek jobbján ül - az új magyar nyelv szerint az Apa Isten jobbjánál, azaz az égi Apa jobb keze felől. Hogy lehet ő maga az Isten, ha ő az Isten jobb keze felől áll?

Apostoli Hitvallás:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a halottakhoz, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes egyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.
(Tony Lane: A keresztény gondolkodás rövid története, Harmat-Kálvin, Budapest 2001, 58. old.)
http://keresztenyek.hu/hitvall/apost.html

11. Jézus Krisztus Urunk az egyetlen közbenjáró az "egy" Isten és az emberek között. Ha ő az Isten lenne, hogyan is járhatna közben saját magánál? 
1Timótheus 2:5: Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.
Ez a bibliavers is nyiltan mutatja a különbséget, hiszen a mindenható Isten és az emberiség között egy "közbenjáró" van. És ez Jézus Krisztus Urunk. Ez három felet feltételez:
1. Azt akinél a közbenjárás történik: ez az Apa Isten
2. Azt aki közbenjár az égi Apánál: ez Jézus Krisztus
3. Azt aki közbenjárást keres: ez a hívő ember
Annyira megdöbbentő, hogy milyen világos. Hogyan is járhatna közben egy Isten saját magánál? Hogy történhetett ez meg? Csakis az írásoktól való eltávolodás által. Mint máshol is írtam, az első század vége és a második század első felében, félelmetes és gonosz teológiájú szekták jelentek meg, a gnosztikus szekták. Ezek azt vallották, hogy az Úr Jézus magasabb fokon áll mint az Ó Szövetség Istene. Az Új Szövetség írásaiból is csupán azt vettek át amit akartak, sőt nem riadtak vissza attól sem, hogy meghamisítsák ezeket az íratokat, valamint hamis írásokat szerkesztettek az apostolok és más szent emberek nevében. Ezekben a szektákban sok veszedelmes tan ütötte fel a fejét. A radikális gnosztikusok teljesen elvetették az Ó Szövetséget, a mérsékeltek elfogadták ezt de csakis képletesen és azt állították, hogy az Isten nem csak a zsidók által beszélt, hanem a görög és más nyelvű filozófusok által is. Ettől már nem volt csak egy hajszál addig, hogy kimondják: a filozófusok Istenről alkotott tanítása megeggyezik a Biblia tanításaival. És mivel a filozófusok azt tanították, hogy az Istenben három különböző isten van, ugy vélték, hogy ez a Biblia tanítása is. 
Aki teheti olvassa el Alexandriai Cyrill: Tíz könyv a hitehagyott Juliánus ellen
http://www.tertullian.org/fathers/index.htm#Cyril_Against_Julian
A könyvek Zakariás Bika testvér birtokában vannak, román nyelven lefordítva.



12. Az Isten mindent alárendelt Jézus Krisztus Urunknak, kivéve saját magát, ezért annyira világos, hogy a szentháromság "Atya és Fiú közötti teljes egyenlőség" dogmája téves
Máté 28:18: És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Mit is mond a fent idézett vers? Nem csak azt mondja, hogy az Úr Jézusnak teljhatalma van mennyen és földön, hanem azt is, hogy ezt a hatalmat az Apjától kapta. Ha az Úr Jézus maga az Isten lett volna, nem is kellett volna kapjon senkitől semmit, hiszem minden ami van az Istené.
1Korintus 15:27: Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
Ez azt jelenti, hogy az Apának semmi hatalma sem maradt? Nem. Gondoljunk egy gyártulajdonosra, aki bizonyos okok miatt hatalmát egy igazgatóra bízza. Ez azt jelenti, hogy lemond a hatalomról? Egyáltalán. Nos, miért mondana le az Apa a hatalmáról? Semmi oka sincs erre. Tehát nem hatalomlemondásról van szó, hanem hatalommegosztásról. Ez jól látszik bizonyos bibliaversekből, amelyekben arra van utalás, hogy az Isten megtartotta a jogot arra, hogy bizonyos kérdésekben ő döntsön. Ha hatalomlemondásról lenne szó, az Apa ilyensmit már nem tehetne, hiszen minden hatalmáról lemondott volna:
Márk 13:32 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Apostolok Cselekedetei 1:7. Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Apa a maga hatalmába helyheztetett.
Máté 20:23: És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Apám elkészítette
Még egy nagyon fontos dolog: Az 1Korintus 15:27-beli igazságot megerősíti a Jelenések könyve is, tehát a Máté 28:18 egyáltalán nem beszél az Apa hatalomlemondásáról.
Jelenések 1:1. Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
Igen, ez a könyv nagyon jól mutatja, hogy az Úr Jézus nem maga az Isten. Talán ezért is vetették el egyesek a Jelenések könyvét, mint pl. Luther és Zwingli, nem csak azért mert a kiliazmus hívei visszaéltek vele. 
"az én szellemem nem tudja elfogadni ezt a könyvet, s számomra ez elegendő ok, hogy ne tartsam nagyra, hiszen Krisztust se nem tanítja, se nem ismerhető fel benne,"
http://keresztenyek.hu/h_lut3.html
"A vélemények kezdetben megegyeztek (Jusztinosz, Muratori-töredék, Ireneusz, Tertullianus, Alexandriai Kelemen, Órigenész), de később, főleg a →kiliazmus híveinek visszaélései miatt, kétségbe vonták, hogy a ~ az ap. műve. Így a ~ több K-i egyh. szerzőnél hiányzik a →kánonból, de végül a K-i egyh. is elismerte kánoninak"
http://lexikon.katolikus.hu/J/Jelen%C3%A9sek%20k%C3%B6nyve.html
"János írta.1 Ortodox keresztyének az első századtól egészen napjainkig szinte kivé­tel nélkül egyetértettek abban, hogy ő János apostol. Dionüsziusz volt az első, aki megkérdőjelezte a jánosi szerzőséget, mert nem értett egyet a könyv teológiájával és sok nyelvtani pontatlanságot talált benne. … Gyakorlatilag minden mai teoló­gus, aki elfogadja a Jel isteni ihletettségét, azt is elfogadja, hogy János apostol volt a szerzője. Mindazonáltal Erasmus, Luther és Zwingli megkérdőjelezte János szerző­ségét, mivel azt tanítja, hogy Krisztus szó szerint 1000 évig fog uralkodni."
http://www.scribd.com/doc/37736581/Bevezetes-a-Jelenesek-konyvebe


13. Valóban azt állította magáról az Úr Jézus, hogy ő a zsidók Istene? Mit értettek a héberek az "elohim (isten)" szó alatt? 
"Az etimológia a nyelvészet egyik ága, mely a szavak eredetével foglalkozik; illetve szűkebb értelemben maga a szó eredete. Régi szövegeken és más nyelvekkel való összehasonlításon keresztül az etimológusok rekonstruálják a szó történetét – mikor terjedtek el a nyelvben, hogyan változott az alakjuk, jelentésük, és mi az ősszó. (etimon)" Wikipedia
A héber "elohim", azaz "isten" szó az "el" szótőből ered, melynek jelentése "erő". Viszont ez a szó többes számban lett megalkotva (erő a többszörösön), tehát körülbelüli szószerinti jelentése "erők" lenne. Mivel a héberben a betük egyben szóképek is lehetnek, az "elohim" szó egy olyan személyt ábrázol, amelynek nagy ereje van. Egy ilyen személyre gondoltak a héberek amikor az "El", "Elah", "Eloah" és "Elohim" elnevezést használták valakire. Az "elohim" szót egyes számú értékben de többes számú értékben is használták, tehát mondatbeli jelenétését nem önmaga a szó adta meg, hanem a szövegkörnyezete.
Egy figyelemre méltó dolog ezzel kapcsolatban az, hogy a Szent Írásban az "elohim" szó a szövegösszefüggéstől függően egy szükebb vagy egy tágabb fogalom lehetett, például úgy a hamis bálványisteneknek, mint az igaz Istennek egyaránt "elohim" mondták. Néha "elohim" mondták az angyaloknak is és néha az emberek előljáróinak (bíráknak) is, sőt, néha az emberekkel történő jelenségeknek és személytelen dolgoknak is.

Lássunk pár verset a www.biblehub.com héber angol sorközi (interlineáris) oldaláról. A minket érdeklő eredeti héber szót zárójelbe tettem, a magyar fordítást a Károli f. szerint veszem, mellesleg az Isten "Yhwh" nevét is beteszem, magyarosan, mint "Jehova":
1. A hamis istenekkel kapcsolatban
"Nincsen Uram ("Adonay" a héber szövegben) hozzád hasonló az istenek (baelohim) között…" Zsoltárok 86:8
"Mert nagy Isten (El) az Úr (Jehova), és nagy király minden istenen (elohim) felűl." Zsoltárok 95:3
2. Az angyalokkal kapcsolatban
"Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál (elohim)…" Zsoltárok 8:5
3. Az emberek előljáróival kapcsolatban
"…Lásd, Istenévé (elohim) teszlek téged a Faraónak…" 2Mózes 7:1
"Akkor vigye őt az ő ura a bírák (elohim) elé…" 2Mózes 21:6
"…a ház urát vigyék a bírák (elohim) eleibe…" 2Mózes 22:8
"…mindkettőjük ügye a bírák (elohim) eleibe menjen és a kit a bírák (elohim) bűnösnek mondanak…" 2Mózes 22:9
"A bírákat (elohim) ne szidalmazd…" 2Mózes 22:28
"Én mondottam: Istenek (elohim) vagytok ti és a Felségesnek (Elyon) fiai ti mindnyájan:" Zsoltárok 82:6 
4. Az emberi jelenségekkel kapcsolatban
"És félelem (elohim) támada a táborban…" 1Sámuel 14:15
"…Nagy tusakodással (elohim) tusakodtam…" 1Mózes 30:8
Az "El" szót ami szintén "Istent" jelent, másra is alkalmazták:
1. Emberekre
"Szólni fognak felőle a vitézek hatalmasai (el.ei gibborim) a sír közepéből.." Ezékiel 32:21
2. Emberi erőre
"Volna erőm (le.el) hozzá, hogy rosszat tegyek veletek…" 1Mózes 31:29
3. Személytelen dolgokra 
"Igazságod mint a Isten (el) hegyei…" Zsoltárok 36:7 vagy "Igazságod mint az erős (el) hegyek…" 
Miért ez a néha szükebb, néha tágabb szóhasználat? Mi nem így használjuk ezt a szót, sem az angyalokkal sem az emberekkel kapcsolatban. Nyelvi kulturánk is eltérő. Viszont ha tetszik, ha nem, a régi időkben a hébereknél szokás volt minden erős személyt, az angyalokat is és a földi hatalmasokat is "isteneknek" (erőseknek) nevezni. Akkor mégis miért nem lett betiltva az "isten" szó tágabb értelemben való használata? Mivel ez nem elvi kérdés volt, hanem nyelvi, mint a mai világban, hiszen azért én még nevezhetek valakit "Sándor urnak", vagy engem is nevezhetnek "János urnak", még akkor is ha a Biblia szerint nekünk, a keresztyéneknek, csupán egy Úrunk van, és ez Jézus Krisztus. Nos, jegyezzük meg jól a kérdésem: ha tudom mégis, hogy egy úr van, főbenjáró bűnt követek el, ha a munkaadómat, a szomszédomat, stb. urnak nevezem? Igen, ha elvi problémaként kezelem és nem fogadom el azt a valóságot, hogy számomra csak egy Úr van és az az Úr Jézus Krisztus. Nem, ha a dolgot mint nyelvi szóhasználatnak nézem, hiszen a legtöbben nem is tudják mit jelentett az apostolok korában az "úr" szó, úgy elmosódott az akkori jelentősége. De, erre a dologra sokan nem térnek ki és tudják jól, hogy miért. 
Az akkori időkben "elohim"-nak vagyis "(nagyon) erős"-nek nézni valakit egy tágabb értelemben, nyelvi kérdés volt, nem elvi, mint ahogy ma van az "úr" szóval, hiszen az "úr" szó tágabb használata nem elvi, hanem nyelvi kérdés. Az elvi kérdés az volt, fogadják el, hogy egy Isten van, csak azt szeressék, halgassák, féljék és csak azt imádják. Az istenfélő embereknek mindig is volt annyi eszük, hogy külömbséget tegyenek egy elvi és egy nyelvi kérdés között. Nekem is van annyi eszem, hogy jó külömbséget tegyek az égi Uram (Jézus) és az olasz uram (F.) között. Erre a dologra bizonyos teológiai érdekekből egyesek nem is térnek ki, de én kitérek, mivel mintegy cáfoló párhuzamként állíthatom be a következő érvre: A modalista és trinitárius teológia nézete szerint mivel a hébereknél csakis egy Isten van, a János 10:33-36-ban a zsidók főemberei azzal vádolták volna az Úr Jézust, hogy ő a héberek Istenének vallotta magát, lásd a János 10:33-36. Ez távolról sem olyan biztos. Miért? Mivel a tágabb szövegösszefüggés és az akkori idők nyelvi kulturája azt mutatja, hogy ha valaki azt merte volna mondani, hogy az égből jött, nyilvánvalóan, hogy tágabb értelemben héberül "elohim", görögül "theos" vagyis "isten" természetű kellett volna legyen. Hogy a fenti részben az "isten" szó alatt mit értettek a zsidók az Úr Jézus esetében? Nyilvánvalóan égi származását, természetét kifogásolták, és ezalatt érthették azt, hogy ő istennek, égi természetnek, eredetnek meri magát nevezni, mert Isten "Fiának" valja magát. De bizonyos teológiai érdekekből ezt nem fogadják el, elvetve az "isten" szónak a tágabb Bibliai használatát és úgy értelmezik a János 10:33-36 verseiben található kifogást és a hozzá tartozó választ, miszerint az Úr Jézus, magát a héberek Istenének mutatta be és ellenzői így is fogták fel tanítását. Viszont tudjuk, hogy a zsidó főemberek eszeveszetten keresték a vádakat az Úr Jézus kivégzése ellen, mégis sem a főemberek előtt való kihallgatáson, sem Pilátus előtt egyszer sem, kihangsúlyozom EGYSZER SEM hozták fel ezt az érvet: "Ő azt merte mondani, hogy Izráel Istene". Ennek a lehetséges főbűnnek és vádnak az elhalgatása valóban nagyon furcsa lett volna a vádlók részéről, ha ők valóban ezt vették volna ki az Úr Jézus tanításaiból.


14. Istennek vannak "nevei": "Isten", "Jehova","Úr", "Jézus", stb.?
Isten nevével kapcsolatban két szélsőséges értelmezés van.
A minden idők egyik legnagyobb filózófusának vélt Platón szerint, az Istenség olyan magasztos, hogy nem lehetséges őt egy személyes néven szólítani. A filózófusnak tulajdonítják azt az elképzelést is, mely szerint a homoszexualítás a legszebb szerelem egyike, és, hogy egy ideális társadalomban, a nők szexuális közszolgálatot kellene végezzenek minden férfival. Látszik tehát, ki állott valójában e bölcs elméje mögött. Sajnos, ez a téves felfogás Isten névtelenségét illetően a második századi keresztyének közé is beférközött (pl. Jusztin Vértanú), úgy hogy amikor az Ó Szövetséget fordították vagy abból idéztek Isten nevét mindenhól behelyesítették az "Úr" szóval. Isten neve egyedül a Jelenések könyvének a 19-dik fejezetében maradt meg, mivel szegény "behelyettesítők" valószínüleg nem tudták mit jelent a "Hállelu Jáh!" (kiejtése "állelú já"). A Hállelu Jáh jelentése "Dícsértessék Jáh!"
Mások úgy hiszik, hogy Istennek több neve van (a muzulmánok szerint 99) "Isten", "Jehova", "Úr", "Jézus", stb.. 
Most vizsgáljuk meg azt, ha Istennek valóban több neve lenne. Én sohasem olvastam a Bibliában, hogy Istennek több neve lenne, de ha tévedek, kérem szépen, hogy javítson ki valaki. Az Úr Jézus imájában is csupán egyes számban fordúl elő: "Szenteltessék meg a te neved" (Máté 6:9) és nem "Szenteltessenek meg a te neveid".
Jól megfigyelhető a héber szövegből, hogy a héber emberek szóhasználatában, Isten személyes neve nem "Isten" volt, nem "Úr" és nem "Jézus", hanem magyarosan írva "Jehova" (YHWH).

2Mózes 3:13-16
13. Mózes pedig monda az Istennek (ha Elohim): Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti apáitok Istene (Elohe) küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? 
14. És monda Isten (Elohim) Mózesnek: Vagyok (ehye) aki (aser) vagyok (ehye). És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: "A vagyok" (ehye) küldött engem ti hozzátok. 
15. És ismét monda Isten (Elohim) Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Jehova (Yhwh), a ti apáitoknak Istene (Elohe), Ábrahámnak Istene (Elohe), Izsáknak Istene (Elohe) és Jákóbnak Istene (Elohe) küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem (semi) mind örökké és ez az én emlékezetem (zikri) nemzetségről nemzetségre. 
16. Menj el és gyűjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Jehova (Yhwh), a ti apáitok Istene (Elohe), Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene (Elohe) megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Egyiptomban.

Itt a fenti szöveg héberül:
13.wayyöş´mer möšč ´el-hä´élöhîm hinnË ´änökî bä´ ´el-Bünę yiSrä´ël wü´ämarTî lähem ´élöhę ´ábôtękem šüläHaşnî ´álękem wü´ä|mrű-lî mŕ-ššümô mâ ´ömar ´álëhem
14. wayyöş´mer ´élöhîm ´el-möšč ´ehyč ´ášer ´ehyč wayyöş´mer Kň tö´mar libnę yiSrä´ël ´ehyč šüläHaşnî ´álękem
15. wayyö´mer `ôd ´élöhîm ´el-möšč Kň-tö´mar ´el-Bünę yiSrä´ël yhwh ´élöhę ´ábötękem ´élöhę ´abrähäm ´élöhę yicHäq wë´löhę ya`áqöb šüläHaşnî ´álękem zč-ššümî lü`öläm wüzč zikrî lüdör Dör
16. lëk wü´ä|sapTä ´et-ziqnę yiSrä´ël wü´ämarTä ´álëhem yhwh ´élöhę ´ábötękem nir´â ´ëlay ´élöhę ´abrähäm yicHäq wüya`áqöb lë´mör Päqöd PäqaşdTî ´etkem wü´et-he`äSűy läkem Bümicräşyim

2Mózes 3:18. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Jehova (Yhwh), a héberek (ibriyyim) Istene (Elohe) megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk Jehovának (YHWH) a mi Istenünknek. 
18: ...yhwh ´élöhę hä`ibriyyîm...

2Mózes 20:1-7
1. És szólá Isten (Elohim) mindezeket az igéket, mondva: 
2. Én vagyok Jehova (Yhwh), a te Istened (Eloheka), aki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. 
3. Ne legyenek néked idegen isteneid (elohim) én előttem. 
4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. 
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, Jehova (Yhwh), a te Istened (Eloheka), féltőn-szerető Isten (El) vagyok, aki megbüntetem az apák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek. 
6. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. 
7. Jehovának (Yhwh) a te Istenednek (Eloheka) nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt Jehova (Yhwh) büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.

5Mózes 5:9
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, Jehova (YHWH), a te Istened (Eloheka), féltőn szerető Isten (El) vagyok, a ki megbüntetem az apák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;

5Mózes 32:15,17
És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent (Elowha), teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját. ... 
Ördögöknek áldoztak, nem Istennek (Eloha); isteneknek (elohim), a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti apáitok."

Látható a fenti példákból, hogy Istennek valóban van egy neve, de ez a név nem Elohim (Isten), nem Adon (Úr), hanem magyarosan írva Jehova (YHWH). Az "Elohim" szó, nem személyes név, hanem egy méltóságot kifejező cím. Hasonló a helyzet az "Adon" szóval. Amikor az egyedüli Istenre van utalás az "El-oh-im" szó által, a bibliai óhéber nyelvben ez többes számban szerepel, de jelen esetben a többes szám nem szószerint "Istenek"-et (vagy "erőket") jelent, hanem az Isten ember feletti erejére céloz. Tehát a szó egy elvont fogalom és az elvont főnevek kifejezésére szolgál. 
Példák: A zekun-im szó is többes számban van, de nem öregségeket, öregkorokat jelent, hanem öregséget, öregkort, a neur-im is többes számban van, de nem fiatalságokat, nem ifjúkorokat jelent, hanem fiatalságot, ifjúkort. Ugyancsak többesszám az "adama-tu" amely sötétséget, nem pedig sötétségeket jelent.
Az óhéber nyelv sémi nyelvcsaládú nyelvtana, eltér az indó-európai és a finnugor nyelvek nyelvtanától, ezért figyelembe kell venni az eltéréseket. Még az indó- európai és finnugor nyelveknél is fontos eltérések vannak: pl. a román (indó európai) és magyar (finnugor) között: a román elöször a lovat látja azután a ló szinét, mig a magyar először a ló szinét látja, azután a lovat: "Am vazut (Láttam) un (egy) cal (lóvat) alb (fehér)", vagy a románban "Multi oameni sunt pe camp" vagyis "Sok ember van a mezőn", az "ember" szó többes számban van a románban (oameni), mig a magyarban egyes számban. Nos, gondolhatja-e a román forditó, hogy a magyar tulajdonképpen csak egy embert látott a mezőn, mert az ember szó egyes számban van? Nem. Így van ez az "Elohim" héber szóval is. Többes számban van, bizonyos esetekben mégsincs többes számú értéke, például amikor Jehovára, a héberek Istenére mondják.
Az a teológiai elgondolás, miszerint az óhéber "Elohim" szót Istenre alkalmazva, több Jehovára utal az Istenségen belül, és ezek szerint a triádot vagyis a háromságot mint "egy Isten" fogalmat támasztja alá, puszta filózófiai elgondolásból ered és téves, mert nem következetes, sem nyelvtani, sem teológiai szinten. 
Példa:
2Mózes 7:1. "Jehova (YHWH) pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé (Elohim - többesszámban) teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen." 
Nos, mivel Mózes a többes számú Elohim-nak volt nevezve, három tagú triádlény lenne? A szöveget le lehet ellenőrizni, hogy nem utal arra "mint Elohim", hanem szószerint "Elohim" - Károli jól forditja, nem található a szövegben a "mint" szó.
Következtetés: A magyar nyelvben az "Isten" szavunk etimológiai értelme elmosódott, ősi jelentését a mai magyar ember nem érti. Az Isten szavunk, közel all a Tengri ótörök főisten nevéhez. Ami az Isten szavunk jelentését illeti, lehetséges, hogy egy más néptől átvett szavunk, hiszen közel áll a az ótörök Tengri (óbolgárul Tangra) és a kinai "Tien" vagyis "Ég" szóhoz, és valamikor magyar szóelemmel szinkretizálták (elegyitették), magyarositották. Hasonló lehet a dolog az újhéber (németesitett) jiddisben is, van akinek már semmit sem mond az Elohim, vagy a Hallelu Jáh. De az óhébereknél ez nem igy volt, nem csak beszélték, hanem értették is a nyelvüket, az óhéber ember számára minden bizonnyal az Isten szó, nem volt egy puszta szó, hanem telve volt értelemmel és "egy emberfeletti erővel rendelkezőt" jelentett, de ezt a szót egyáltalán nem nézték az Isten nevének (vagy az Isten egyik nevének).
"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet (B’reishit bara’ Elohim)." 1Mózes 1:1
"Mert hat napon teremté Jehova (YHWH) az eget és a földet" 2Mózes 20:11

Tehát, Isten személyes neve nem "Isten" volt, nem "Úr" és nem "Jézus", sem más név, hanem csakis "Jehova" (YHWH).
Isten, YHWH azaz Jehova neve leegyszerűsített alakban is előfordul a Bibliában, mint például "Jáh". Furcsának tűnhet, de mégis így van. Ez népies költésű rövidités volt, mint magyarban a János - Jani, Mária -Mari, Árpád -Arpi, Lóránd -Lori, Lolo, stb. Lásd : http://en.wikipedia.org/wiki/Hypocoristic#Romanian
Isten nevét sokszor bevonták a névadásban, két példa erre: Jirmi-Jáhu, magyarosan "Jeremiás", Je-shua, magyarosan "Jézus".
A Jehova (YHWH) név szószerinti jelentését maga Isten írta körül a 2Mózes 3:13-16-ban. Alapszava, azaz a szótő a "HWH" "lenni" ige, tehát az "Örökkévaló" visszaadáshoz állna közel, de mivel cselekvést mutató időben van a névnek tágabb jelentése van.
http://www.kislexikon.hu/szoto.html
Az YHWH szószerinti jelentésének Alexandriai Kelemen járt utána: http://en.wikipedia.org/wiki/Clement_of_Alexandria 
Tőle az alábbi magyarázat maradt:
"Az a misztikus név amely négy betűből áll ... melynek jelentése "aki van és aki lenni fog".
"That mystic name which is called the Tetragrammaton, (...) , which means, Who is, and Who shall be" (From Nicetas, Bishop of Heraclea, via 2nd Century A.D Clement of Alexandria's Stromata, Book V. Chapter 6:34. From The Catena On the Pentateuch, published in Latin by Francis Zephyrus, p. 146).
Alexandriai Kelemen magyarázata nagyon közel áll a Jelenések 1:8 verséhez: "Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható."


15. Az Úr Jézus "Istenítésének" eredete és rövid összefoglalója 
Az a tanítás, mely szerint Jézus, a Logosz, maga a jó Isten, először a "gnosztikusoknak" nevezett körökben lett tanítva. Sőt, a gnosztikus körökből származnak a modalizmusnak (Markion, Praxeas) és szentháromságnak (Trimorphic Protennoia) nevezett krisztólógiai dogmák is, amely Krisztust az Istennek véli és a második századtól kezdett mind jobban és jobban meghonosodni a keresztyénségben.

Íme egy részlet hogyan vélekedett Markion az Úr Jézus Krisztusról: 
"7) A cél elérése érdekében, a jó Isten, Tiberius császár uralkodása alatt, eltávozott az ő egéből, a harmadik égből, ő átment a Teremtő egén, amely az ővé alatt helyezkedik, s leereszkedett a földre, Galileába ment, és azonnal dolgozni ment. Azonnal - és itt van, hogy miért. Csak látszólag volt egy emberi testben. A valóságban egy szellem volt, a megváltó szellem."
http://www.marcionite-scripture.info/turm2.htm

A fenti passzusból is jól látható, hogy a modalizmus és szentháromsághit, amely Istenné teszi az Úr Jézust nem más mint az első században elindult eretnek gnosztikus tanítás szerves része. 
Markionon kívül, a modalizmus jól ismert képviselői Noétusz, Práxéász és Szábelliusz. A tanítás megnevezése "patripaszizmus" nyugaton és "szabbellizmus" keleten. A mai megnevezése "modalizmus". Szerintük az Atya halt meg a Fiúban a Golgotánál. Mint eretnekség volt elutasítva az akkori keresztyén hitvédőktől, de ettől eltekintve sok követőre talált és több értelmezési ágra szakadt. A nikeai zsinaton az "áriánusnak" nevezett irányzat, Athanász nézetét szabbellizmusnak nézte, tehát egy szabbelista ágazatnak:

"Száz évvel később, a diakonus (?) Arius összehasonlítja Alexander püspököt Sabelliusal, valójában azzal vádolva Alexandert és Athanasiust, hogy újraélesztettek egy régi eretnekséget."
http://en.wikipedia.org/wiki/Sabellius


Továbbá: ^ Clissold, A., The Creeds of Athanasius, Sabellius and Swedenborg, Adamant Media Corporation, 2001 (originally published by Longmans Green and Co, 1873) Partly reproduced online at The Creeds of Athanasius, Sabellius and Swedenborg: Examined and Compared With Each Other
Valóban, belelapozva a fenti könyvbe, jól lehet látni, hogy Athanász úgynevezett trinitástana, nem más mint a modalizmus újraértelmezése, azaz ága.

Viszont ennek az elképzelésnek a gyengéje az, miért nem nevezte soha magát Jézus Urunk Istennek, a szó szoros értelmében és ellentmondásos, hiszen akkor az imái nem voltak őszinték, csupán egy szinlelt, eljátszott dolog, mivel Jézusnak nem lett volna szüksége semmire, ha ő valóban az Isten lett volna. Az Úr Jézus nem úgy mutatta be magát mint a szűkebb értelemben vett "Isten" aki maga a héberek Istene lenne, hanem tágabb értelemben, úgy ahogy rá is világitott mondván, hogy ha a bűnös emberek istenek (elohim) és a felséges Isten fiai lehetnek, ő még inkább: "Én mondottam: Istenek (elohim) vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:" Zsoltárok 82:6. "Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre istenné teszed magadat. Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), Arról mondjátok-é ti, a kit az Apa megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" János 10:33-36 
Tehát, az Úr Jézus, isten természetű, hiszen az Isten égi Fia, de nem maga az Isten. Az egyedüli igaz Isten, az csupán az Apa (János 17:1-3). Tágabb értelemben beszélhetünk Jézus istenségéről, de a szó szoros értelmében nem. Az olyan bekiabálások, hogy "Akkor neked két Istened van?", vagy "Csak egy Isten van, nem kettő!", egy olyan probléma amit nem akarnak, nem pedig nem tudnak megoldani. És ne feledjük, hogy az éremnek van egy másik oldala is. Ahogy mérsz másnak úgy fognak neked is mérni. Mert ha csupán egy Úr van és ez az egy Úr az Jézus Krisztus és tudva mégis, hogy egy Úr van, de te másoknak is úr mondod, akkor főbenjáró bűnt követsz el. Jó, de nem éppen ez mutatja, hogy ő az Isten, hiszen egyetlen Úrként van bemutatva? Nos, az Íge azt mondja, hogy nekünk egy Istenünk van az Apa és egy Úrunk, a Fiú. Hogyan érthető ez? Nézzünk meg egy párhuzamot. Egy KFT-nek van egy tulajdonosa és egy adminisztrátora. Az ott tevékenykedő munkás számára fel sem merül, melyik a nagyobb. A mi esetünkben is, az Isten cím nagyobb mint az Úr cím.


16. Az  Úr Jézus "istenségéről": "és isten vala az íge" János 1:1
A János Evangéliuma az első század vége felé írodott. Abban az időben már terjedni kezdtek bizonyos tévtanítások az Úr Jézus személyét illetően. Elöször is az ebioníták jelentek meg, majd a gnosztikusok.
http://www.earlychristianwritings.com/text/hegesippus.html
Az ebioniták felekezete egy szakadár zsidókeresztyén közösség volt, amely elvetette az Úr Jézus földre jötte előtti létét (persze, az égben más neve volt), ezért, egyesek szerint János apostol ezek ellen írta meg az Evangéliumot, amelyben több utalás is van arra, hogy az Isten Fia az égből jött: 
János 1:15,30 "János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. (...) Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál."
János 3:13 "És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van."
János 6:38 "Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem."
János 6:62 "Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!"
János 8: 58 "Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok."
János 17:5 "És most te dicsőíts meg engem, Apám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt."
A gnosztikusok ellenében, akik modalisták vagy háromsághívők lévén nem fogadták az Úr Jézust mint az Isten szószerinti Fiát, János apostol kihangsúlyozza Evangéliumában, hogy az Úr Jézus valásággal az Isten szószerinti Fia, aki az égből jött.
János 3:16 "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
János 3:35 "Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent."
János 5:30 "Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Apáét." 
János 11:27 "Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala."
János 17:1-3 "Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Apám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust."
János 20:17 "Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Apámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Apámhoz és a ti Apátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."
János 20:31 "Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében."
János Evangéliumában szó sincs modalizmusról vagy háromságról, az egység amiről az evangélista ír, nem személyazonossági egység, hanem szellemi téren való egységes közösség:
János 10:30 "Én és az Atya egy vagyunk."
János 17:11 "És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Apám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!"
Hasonlóképpen, aki látja az isteni Fiút, magát az Apát látja, de nem szószerint, hanem erkölcsi és hatalmi tulajdonságai terén:
János 14:9 "Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Apát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Apát?"
De nem nyilvánította ki Tamás az Úr Jézust az Istennek? Nem. Egyáltalán. Ő csupán felkiáltott. E kiáltás még ma is használatos a nép között, de aki előtt felkiáltják az nem lesz ettől a kiáltástól egyből maga "az Isten".
János 20:28 "Tamás fölkiáltott: "Én Uram és Istenem!" Újszövetségi Szentírás 1985
A legnehezebb mondat mégis a János 1:1 marad: "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél és Isten vala az Íge." 
Vagy más fordítások szerint: "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennel és Isten vala az Íge." 
Két nem megfelelő magyarázat van rá. 
Az unitáriusok szerint szó szerint kell érteni minden szót, mivel szerintük itt Isten beszédbe foglalt tervéről van szó. Ezt a tervet tette bele az Isten egy Jézus nevű emberbe, akit aztán Fiává fogadott. Ez az elképzelés nagyon közel áll a gnosztikusok magyarázatához, akik szerint az Isten megszált egy Jézus nevű embert. Ennek az érvnek az a gyengéje, hogy a görögben a "logos" (szó) szó áll, mint a János 17:17 versében és nem a "rēma" (beszéd), mint pl. a  Lukács 1:37,38 valamint az 1Péter 1:25 verseiben van.
Unitárius János 1:1 "Kezdetben vala a beszéd, és a beszéd vala az Istennél, és Isten vala a beszéd." Teljesen mellőzi a szövegkörnyezetet.
A modalisták szerint (és ide bejön az összes modalista párt, beleértve a háromsághívőket is - hiszen a háromsághit nem más mint a modalizmus egyik alága), maga az Isten az Ige. Ez is tulajdonképpen egy gnosztikus meglátás. A gnoszticizmus az eretnekségek őshazája.
Gnosztikus János 1:1 ""Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és az Isten vala az Íge." Ennek az érvnek az a gyengéje, hogy a mondatnak a harmadik részében az "Isten" szó előtt, nincs "az" névelő: kai (és) theos (isten) en (vala) o (az) logos (ige)".
A korai görög írásban, a mondatban minden betűt egyformán írtak, a mai stílusos írás, nagy kezdőbetű a mondat elején, mondatközi és mondatvégi írásjelek nem voltak - ezek, valahol a kilencedik század körül jelentek meg, ezért a János 1:1 így ált a görög szövegbem: en archē ēn o logos kai o logos ēn pros ton theon kai theos ēn o logos
Mit akart itt mondani az evangélista János apostol?
Ha azt akarta volna közölni, hogy az Úr Jézus maga az Isten volt, a mondatot is így írta volna:  en archē ēn o logos kai o logos ēn pros ton theon kai o theos ēn o logos
Szóval miért használta ezt a formát: kai theos ēn o logos - és isten vala az íge? És miért nem ezt:  kai o theos ēn o logos - és az isten vala az ige?
Gondolom, jó okkal! De mi ez az ok?
Nos, minden nyelvben a szövegkörnyezet az ami eldönti a szavak szövegkörnyezeti értelmét és nem fordítva. A szövegkörnyezet azt mondja a János 3:16 versében, hogy a hústesté lett "logos", tulajdonképpen az Isten egyszülőtt Fia "uion ton monogene". Vessük össze a Jelenések 19:13 versével:
János 3:16 "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Jelenések 19:13 "És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik."
"Isten ígéjének" a görögben "o logos tou theou". 
Ebből kiderül, hogy a "logos" tulajdonképpen egy címzetes megnevezés. Olyan ez mint a "Júda nemzetségéből való oroszlán", "Bárány", stb. Jelenések 5:5,6.
Meg lehet érteni, hogy nem arra a szóra van utalás ami valakinek a szájából jönne ki, hiszen furcsa és logikátlan lenne, hogy az a szó amely kijönne a számból, egyben az én egyszülött fiam legyen, vagy talán én magam lennék. 
De miért van "isten"-nek nevezve a "logos" nevezetű Isten egyszülőtt Fia?
Nos, a matematikárol mint pontos tudományról beszélnek. Ehhez folyamodok, hogy lássunk mit eredményez egy matematikailag behelyetesített és visszaadott János 1:1: kezdetben volt az éva es az éva az embernel volt es ember volt az éva 

Mivel Éva Ádámból volt, logikus dolog, hogy Éva is ember volt mint Ádám, de logikátlan, hogy egyben maga Éva lett volna Ádám is. Nos, akkor miért lenne logikus, ha visszahelyettsítve az eredeti szavakat úgy tünne, hogy a "logos" az maga az Isten is egyben? Egyáltalán nem logikus. Viszont logikus lesz az értelmezés, ha a Logosznak nevezett Isten egyszülött Fia tényleg az Isten egyszülött Fia marad, mivel nyilvánvaló, hogy örökölnie kelett az Apja istentermészetét, mint ahogy Éva is örökölte Ádám embertermészetét. Amilyen természete van a Logosz Apjanak - azaz istentermészete - az ő egyszülött Fiának is ez a termeszete kell hogy legyen. 
Viszont ha mégis "szószerinti alakban" magát az Istent látjuk személyesen a Fiúban - "egy kimondhatatlan és megfejthetetlen titokban" ez a "titok" ellent mond nemcsak a matematikai pontos tudománynak - amely a józan észnek a megerősítője - de magának az Isten Fiának is ellentmondunk, aki a János 3:16 és más versekben nyiltan tanítja, hogy nem maga az Isten jött le és halt meg értünk, hanem az Isten egyszülött Fia. Tehát, akarhogy is toldjuk és foldjuk a katolikus egyháztól és általa átörökölt "háromságtant", hogy nemtudom milyen kimonhatatlan és megérthetetlen nagy titok lenne, mivel Isten Fiának a beszédéből világosan látszik, hogy mégsem egy titok ez, hanem egy olyan emberi tan amely nem más mint a gnosztikus-modalista eretnekmozgalom gyümölcse, amely a szabbelista párton keresztül tovább élt és virágzott, úgy ahogy e tan ellenzéke is kijelentette a nikeai zsinaton.
Jézus Urunk istentermészetének elfogadása még nem eredményezi azt, hogy ezáltal két isten van, mint ahogy Éva embertermészetének az elfogadása sem eredményezné azt, hogy most már két Ádám lenne. Jézus Urunk mint Isten egyszülött Fia csak természetére nézve "isten", de nem maga "az Isten", úgy ahogy mi is csak természetünkre nézve vagyunk emberek, de nem vagyunk maga Ádám, az első ember. 
Ne döljünk be a gnosztikus ideológiának, Jézus Urunk nem a jó Isten, és nem is maga az Isten jött le a földre, hogy meghaljon értünk. A teremtő Isten egyszülőtt Fia - aki által a teremtő teremtette a világot és benne minket is - ő az aki mint az égi Apa dicső egyszülöttje lévén, nem kimélte magát, hanem otthagyva égi dicsőségét engedelmes szolgaként tényleg lejőtt értünk és meg is halt értünk engesztelő áldozati bárányként, a mi bűneikért. 
Ez az örömhír, teljes szépségben és tisztaságban.

A fenti magyarázat megegyezik azzal, ahogyan az ókori idők szóhasználatában, az "isten" szót, tágabb értelemben is használták.
"Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? 
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn, (és az írás fel nem bontható)
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szolsz, mivel azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" János 10:34-36
Ezért tágabb értelemben beszélhetünk az Úr Jézus istenségéről, vagyis Jézus Krisztus "isten (János 1:1)" azaz "szellem" természetéről (János 4:24), de ettől az Úr Jézus még nem lesz olyan szükkebb értelemben vett "Isten" (János 1:1,2), mint az Atya, mint ahogy mi sem fogunk átváltozni Jézussá, amikor valaki "urnak" szóllít, csupán azért mert egy Úr van és ez az egy Úr Jézus, vagy mert a jövőben mi is (ha Isten megsegít) "isteni természet részesei" leszünk, mint írva van:
"A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket, hogy azok által isteni természet részesei legyetek, kikerülvén a romlottságot amely a kívánságban van e világban." 2Péter 1:4 
Ne feleddjük, hogy az újtestamentumi időkben, a római birodalomban dívott a római császárt istenként imádni, a császárnak saját temploma, oltára, papjai és istenimádata volt. De ettől eltérően, senki sem nevezhette magát istennek a császáron kívül. Egy gazdag római, akármilyen gazdag is volt, nem nevezhette magát istennnek, csupán urnak. Ezért, világos volt az akkori kor emberei elött, hogy az "isten" cím, nagyobb méltoságot fejez ki mint az "úr" cím. Tehát érthető volt az akkori emberek előtt, hogy az Atya méltósága, dícsősége és hatalma nagyobb a Fiúénál:
"Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya…és egy Urunk, a Jézus Krisztus…" 1Korintus 8:6
És akkor az Atya nem "úr", kérdheti valaki?
A kérdést - a Szent Írás tűkrében értelmezve, megérthetjük. Kezdetben az Atya Isten egyik címe az "Úr" is volt. Ezt a címet átadta a Fiának is. De ez még nem teremt egyenlőséget az Atya és a Fia között. 
Két hasonlat. 
Egy gyártulajdonos lehet úgy tulajdonos, mint igazgató is egyben, de amikor átruházza az igazgatóságot másvalakire, nem jelenti azt, hogy az illető akire át lett ruházva az igazgatósági jog, egyben egyenlő dicsőségi rangban áll a tulajdonossal akitől kapta az igazgatói rangot. Továbbá, egy katonai alakulatnál, egy századot egy százados vezet, a főhadnagy segítségével. A katonák kötelesek mind a két tisztet vezetőnek tekinteni és mind a két tisztnek engedelmeskedni. Jollehet a katonákhoz közelebb álló tiszt a főhadnagy lesz, mégis a százados az amely mindenki felett van. A tisztségek dícsősége közötti külömbség jól megfigyelhető a katonáktól. Nos, a főhadnagy parancsnok a maga tisztségében, és habár a százados nem főhadnagy, mégis, ettől még lehet a század főparancsnoka. 
Így van ez az Atya és a Fiú között is. Az Atya nem mondott le a tulajdonjogáról, még akkor is ha a Fiát helyezte az igazgatói székébe. Hiszen írva van, hogy az Atya Isten jogot tart arra ami egyedül neki illik:
"Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben." 1Korintus 15:28
Nos, habár az Atya nem "főhadnagy", hanem a "főhadnagy" az a Fiú (Úr), mégis az Atya a "főparancsnok" a században, a "százados".
Isten áldjon meg bölcsességgel!


17. Nemzett vagy teremtett lény az Úr Jézus Krisztus?
"A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett­"
http://reformatus-enekeskonyv.foruma.hu/enekek32.php
Sehol sem írja a Biblia, hogy "az örök Isten emberré lett". Ez gnosztikus teológia. És persze a gnosztikus ideológia szerint, ha már az Úr Jézus "az örök Isten" aki a földre jött mint ember, akkor őt sosem teremtette senki, kezdete sem volt soha, mivel örök. Nem furcsa, hogy ezek szerint az örök Isten egyben a saját maga Fia is, aki mint hangoztatták Nikeánál "nemzett és nem teremtett"? Hogy lehetséges, hogy egy apa a saját maga fia legyen és fordítva, hogy egy fiú a saját maga apja legyen? Hogyan lehet valaki valakinek a fia, ha a fiú is ugyanannyi éves mint az apa? Kérdem ezt azért mert a fenti mondat szerint, a Fiú öröktől van. Csak a mesékbe illő gnosztikus (és neo-gnosztikus) teológiában lehetséges. Logikai alapon, ha a Fiú is öröktől van, akkor nem lehet Istennek a fia, legfeljebb az ikertestvére.
A neo-gnosztikusok egyik érve ez: "Mint, ahogy egy embertől sem származhat csak ember születés révén, ugyanígy Istentől született is csak Isten lehet." 
Egyetértek azzal, hogy emberből csak ember születhet. De, vajon Adám fiai maga Ádám lettek? Mert ez itt a kérés! Ha például Ádám fia, Ábel, születése által maga Ádám lett volna, akkor természetesen, hogy az Isten fia is maga az Isten lehetne. De látjuk, hogy Ábel nem lett maga Ádám, hanem Ádámtól különböző személy. Ezért logikus, hogy mivel Ábel nem maga Ádám, úgy az Isten fia sem maga az Isten.
Mindazok akik elvetik a gnoszticista "Isten emberré lett" teológiát és hiszik, hogy valamikor a "Logos" nem létezett, hanem mint az Isten első teremtménye jött életre "áriánus eretnekekként" vannak elkönyvelve. Nem kell ettől nyomban megijedni. Mert bizony megvan az az előítélet, hogy ha valamit "eretnekségnek" mondanak akkor az eretnekség. 
A Jelenések könyvében maga az Úr Jézus nevezi saját magát teremtménynek:
Jelenések 3:14 "A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:"
Miért lenne nehéz elfogadni ezt a szót az Úr Jézussal kapcsolatban? Talán ellent mondana annak, hogy az Úr Jézus az Isten egyszülött Fia (János 3:16)? Nézzünk magunkra: mi is, emberek, teremtményszámba számítunk, azaz Isten teremtményei vagyunk, mégis, ettől eltekintve minden ember Ádámon és Éván kívül születve jött a világra, azaz a teremtésünk születés által valósult meg, mivel a teremtő Ádámon és Éván keresztül teremtett minket. Látjuk tehát, hogy a születés nem mond ellent a teremtésnek, sőt mi több, a teremtés magasabb fokon áll mint a születés, mivel a születés a teremtés eszköze.
Egy példával szemléltetném, persze ez csak példázat és semmi több: Tegyük fel, hogy egy nagy világháborúban mindenki elpusztul, kivéve egy férfit, egy genetikust. Az emberi faj túlélése rajta múlik, de ő már nem nemzhet, mivel nincs egy felesége. Az egyetlen mód saját magának a sokszorosítása, klónozás által. A klónolt egyedeket a túdós teremtésművének is nézhetjük, de ugyanakkor azt is mondhatjuk róluk, hogy a tudósból nemzett lények. A "teremtett" és "nemzett" szavak nem zárják ki egymást, hanem kiegészítik. Így van ez Isten egyszülőtt Fiával kapcsolatban is. A Biblia mindkét szót használja a Fiúval kapcsolatban, csupán sokan nem fogadták el a Jelenések könyvét. Főleg a gnosztikus Markion hívei. 

Egy másik érv az, hogy az Úr Jézus azért nem lehet egy teremtmény mivel ő az Isten, a teremtő. Elemezzük azokat az ígéket amelyek állítólag ezt mondják:
2Péter 1:1 "Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:"
A fenti versben a Károli fordításban valóban Istenünknek van nevezve az Úr Jézus, viszont a Szahidi (II-III századból), Szinaitikus (IV századból), Peshitta (V századból) és más korai kéziratokban e vers csupán Urnak nevezi az Úr Jézust: "Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Urunknak és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:" 
Ez azt jelenti, hogy az eredeti kéziratban "Urunknak" szó volt, amit aztán a gnosztikus "Isten emberré lett" teológia hívei kicseréltek a teológiájuk alátámasztására.
János 1:3 "Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett."
Ez a vers azt mondja, hogy általa lett, nem pedig, hogy tőle lett. Ez pedig egy különbség. Mit jelnet az a szó, hogy "által" az adott helyzetben? Körülbelül azt ahogyan egy gyártulajdonos adja a munka projektet és a gyártott terméket az igazgatója által igazgatja és kivitelezi. Mondhatja az igazgató, hogy a termék az ő projectje, mivel igazgatja és kivitelezi azt? Aljas hazugság lenne. Viszont a tulajdonos méltatni fogja az igazgatót, aki jól végzi a rá bízott munkát, az igazgató pedig méltatni fogja a tulajdonost aki adta a projektet és lehetővé tette a munka elvégzését. Azt gondolom mindenki előtt világos, hogy a tulajdonos és az igazgató között lényeges alárendeltség van és hogy kit illeti a projekt. Miért lenne ez másképpen a teremtő (aki a tervező) és a fia között (aki a kivitelező)?

A korai egyházban egyáltalán nem volt általános az a hit, hogy az Apa a Fiúval abszolút egyenlőségben van és, hogy a Fiú lenne a teremtő. Néha itt ott megemlítik Áriuszt és a többiekre homály… mert az alárendeltséget vallók komoly tábora létezett: erről tanúskodik a Didache korai keresztyén könyv 10 fejezete, Római Kelemen "Első levele a Korintusiakhoz", Ignáciusz, Polikárp, Alexandriai Dionysziusz, Hermász, Irénéusz Lyonból, Jusztin vértanú, de még Tertulliánusz is: "Práxeász ellen", "Hermogenész ellen" című munkáiban.
De elég ha kinyissuk a Szent Írást a következő ígéhez:
"Mert mindent az ő lábai alá vetett (az Apa a Fiúnak). Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül a ki neki mindent alávetett (tehát az Atyán kívül, mindenki alárendeltségben van a Fiúval szemben)." 1Korintus 15:27
Jegyezzük meg jól, hogy írva van:
"A Laodiczabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete" Jelenések 3:14
A katolikus, ortodox és az ezeket követő protestáns és újprotestáns egyházak tudósainak nyomására a mai napjainkban erősen növekszik az a tendencia, hogy "teremtésének kezdete" helyett "teremtésének eredete" szavak kerüljenek a bibliafordításokba, attól eltekintve, hogy az "arche" szó világosan egy olyan "kezdetre" mutat mint amilyen az 1Mózes 1:1:
"Kezdetben (arche) teremté Isten az eget és a földet." Szeptuagint
Miért kell a Jelenések 3:14-ben való "archét" "kezdetet" megváltoztatni és miért nem kell az 1Mózes 1:1 versében szereplő "archét" "kezdetet" megváltoztatni??? Nyilvánvaló, hogy dogmatikai okokból (vesd össze Máté 21:23-27) és ez nem más mint a dolgok további ferdítéseinek a folytatása, hisz a gnosztikus "Isten emberré lett" teológia tudósai, úgymond mindig is értettek az igazság elferdítéséhez (vesd össze 2Péter 3:16,17).
Mi több, a Biblia világosan mondja, hogy nem a Fiú minden dolognak az eredete, hanem az Atya:
"Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Apa, a kitől van a mindenség, mi is ő benne…" 1Korintus 8:6/a
Ha az Úr Jézus a teremtő, miért az Apára mondja ezt az Írás??? Lássuk mit mond a Fiúról:
"… és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa." 1Korintus 8:6/b 
Miért nem használja a szent szellem azt a kijelentést, amit az Isten hármaságában vagy az Isten három főszerepében hívők tanítják, hogy a mindenség Jézus Krisztustól van??? Miért akarnak ezek, ha tudnának akár fénysebességgel is eltünni az "által" szó elől!?!?!? Mit jelent ez a szócska, hogy "által"??? Azok akik egy házat, villát, tömbházat vagy gyárat építettek a saját pénzükből és a saját elgondolásaik, terveik szerint, de nem a saját maguk kezével (még ha ezt saját kezüleg is megtehették volna), hanem egy építészeti cég által, bizonyára tudják mily nagy fontossággal bír ez a szócska, hogy "által" és nem tévesztik össze a szezont a fazonnal.
Az Istenség kérdésében a katolikus egyház, barátnőinek és leányainak kijelentései olyan ellentmondásosak (amit az Isten három "főszerepben" hívők is vallanak), hogy nem mondhatnak mást minthogy ezek titkok. Pl. azt mondják, hogy az Úr Jézus "öröktől fogva nemzett (ezalatt azt értve, hogy kezdet nélküli)"! Nos, hogyan lehet valaki "nemzett" (vagyis született), ha egyszer öröktől van??? Ez titok!!! Ha Jézus Krisztus öröktől lenne, mint az Apa, így Istennek inkább az iker testvére, mintsem a Fia. Továbbá, azt mondják, hogy az Úr Jézus "nemzett és nem teremtett, mert úgye, ha teremtve lenne, nem lehetne Fiú." Nos, furcsa, hiszen az angyalok is Isten fiai, attól eltekintve, hogy teremtve "születtek" az égi világra, Ádám is Éva is Isten fia, illetve Isten leánya volt, attól eltekintve, hogy teremtve "születtek" a földi világra, az angyaloktól, Ádámtól és Évától eltekintve mi nemzve "születünk", mégis teremtményszámba számítunk, továbbá a hívő keresztyének Isten fiai lesznek, amikor újjászületnek vízből és szent szellemből, mégis teremtények maradnak, még akkor is amikor az égbe fognak ragadtatni. Az Úr Jézussal kapcsolatban miért nem jöhet ez szóba??? Mi több, a dolog igen bonyolultá válik, ha az égben zajló "nemzést" nem tekintjük "teremtésnek", hiszen valjuk meg őszintén, az égben nincsenek asszonyok és az Apát sem tekinthetjük asszonynak. Ettől eltekintve, az Úr Jézus még lehet fia. Nyilvánvaló tehát, hogy az Úr Jézus kellő magabiztonsággal tehetett tanúbizonyságot saját magáról, mely szerint ő: az Isten teremtésének kezdete. Az aki nem fogadja el kijelentését, hitetlen ezen a téren. 
Nyilvánvaló, hogy azok akik a fáraóhoz hasonlóan megkeményítik szívüket, nem akarják látni, hogy csupán YHWH (Jehova) a teremtő, vagyis az Apa az Isten, az Úr Jézus pedig, mivel Isten égi fia, Isten természetével rendelkezik (János 1:1,2) úgy ahogy az emberek is Ádám természetével rendelkeznek, mégsem egyek, vagy ugyanazok Ádámmal. Ő az Atya Isten teremtésének kezdete és ebből az okból kifolyólag egy "egyedi" példány, akihez nincs senki sem hasonló dicsőségben az égi (angyali) teremtményseregben, mégis az Apának alárendeltje, "szolgája" Ésaiás próféta szerint, aki Isten teremtői munkáját és a bűnbeesés után az Isten és az ember közötti megbékélést kivitelezte. A Fiú az Apa dicsőségének és hatalmának a képe. De Isten senkinek sem a képe vagy a hasonlatossága. Ezért az Apa egy egyedülálló személy és minden tekintetben nagyobb a Fiúnál: bölcsességben, dicsőségben és hatalomban, úgy ahogy maga a Fiú is elismeri (János 14:28) és a Jelenések könyve is valósághűen bemutatja. Ha nem így lenne, hanem egyenlőség lenne közöttük minden téren, akkor már két isten lenne, ahogyan a binitaristák tévesen hitték (pl. Jusztin Vértanú).
Önző és dogmatikai okokból ezt nem ismerik el, nem lévének újjászületve, nem figyleve fel a történelmi valóságra, mely szerint az Isten hármasságában hivők a szabbelizmus (patripasszizmus) egyik modósult ága, valamint azok akik Istent három főszerepben látják, tulajdonképpen szabbelisták. Mivel a szabbelizmust a korai gnoszticizmus egyik modosult ágának lehet tekinteni, és a korai egyház szerint eretnekségnek, a kép igen riasztó, hiszen a gnosztikusok indították el azt, hogy Jézus Krisztus maga a legfőbb szellemi Isten, a Logosz emberi alakban való kinyilatkoztatása, megjelenése (epifániája). A különbség a gnoszticizmus és a katolicizmus között lényegében csupán annyi, hogy mig a gnosztikusok Jézusban egy olyan Istent láttak aki anyagtalanul, szellemi testben jelent meg, a katolikusok Jézusban egy olyan Istent látnak aki anyagban, hústestben jelent meg. Az eltérés lényegtelen, hiszen a mondanivalójuk (Jézus az Isten!) úgy a gnosztikusoknak mind a katolikusoknak ikertestvéri hasonlóságot tükrőz (Jézus az Isten!) és egy távoli közös eredetre mutat. 
Remélem, Isten eltévedt báránykáinak lesz annyi lélekjelenetük, hogy félretéve a megkörnyékező szégyenérzést visszatérjenek az isteni nyáj valódi táplálékához (és ezt nem x, y, z-nek az irásaihoz értem, hanem a Szent Íráshoz), együtt táplálkozva és fejlődve mindazokkal, akik Istent igazán félik és Krisztusának megbékéltető szerepét nagyra értékelik, ezért sem nem tesznek sem nem vesznek üzenetéből: Egy Isten van, az Apa és ő az Apa egyszülött Fia ("monogenész" vagyis "egyszülött" egy olyan szó, amely egy egyetlen fiúra utal egy olyan családban, ahól nincs több gyerek) (János 17:1-3, János 3:16).


18. De hát nem írja a Bibliában, hogy az Úr Jézus öröktől fogva van?
A Bibliában találunk olyan helyeket melyekben az örök szónak két értelmi használata van, egy szükebb értelemben vett használata (kezdet nélküli örökkévalóság) és egy tágabb értelemben vett használata (kezedettel járó örökkévalóság, illetve meg nem jelölt idejű hosszú távlat).
Az "örök" szó körül megfigyelhető, hogy lehet bizonyos értelme a szövegösszefüggésben. Pl. "az örök élet" kifejezésben jól látható - hogy ennek, még akkor is ha örök, van kezdete - a mi esetünkben: örök életünk lesz, de ez nem volt mindig örök, mivel valamikor nem léteztünk.
Itt van még pár példa erre:

"Apád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök (owlam) halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára." 1Mózes 49:26 No comment!
"Örök (owlam) időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva." Példabeszédek 8:23 
"Örök időktől" jelen esetben a föld kezdete.
"Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös (owlamow) házába, és az utczán körül járnak a sírók." Prédikátor 12:7 
"Halljátok meg hegyek Jehova peres dolgát, és ti, a földnek örök ("mowcadah" meg nem változó) alapjai! Mert pere van Jehovának az ő népével, és az Izráellel is perbe száll." Mikeas 6:2
Mint látható, a szövegösszefüggésekből, az örök szónak lehet egy kezdet nélküli határtalansága, de ugyanakkor egy kezdetes határtalansága is, valamint egy meg nem jelölt hosszú időtartalom. Ezért teljesen összehangolható a Jelenések 3:14-beli Jézus Urunknak, az Isten fiának a bemutatkozása mint: "Isten teremtésének kezdete" a Mikeás 5:2-beli "öröktől fogva" kifejezéssel, mely hosszú időtartalomra utal, de nem kezdet nélküli időtartalomra, hiszen írva van, hogy a Messiás "eleitől fogva" van. 
Az angolul tudókat meghívom vessük össze a magyar Károli fordítást egy angol nyelvű, szószerinti fordítással:
"De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva (qedem), öröktől (owlam) fogva van.
"And thou, Beth-Lehem Ephratah, Little to be among the chiefs of Judah! From thee to Me he cometh forth -- to be ruler in Israel, And his comings forth are of old, From the days of antiquity (az ősi napokból)." Young's Literal translation
http://yltbible.com/micah/5.htm
Kérdéses, ha a fenti bibliaverset Károli megfelelően fordította-e vagy sem?
Mellesleg megjegyzem, hogy a keresztyénség korai századaiban az "áriánusok" is azt hitték, hogy az Isten fia valamikor nem létezett. Ők voltak a "lukiánisták", igy nevezték magukat a korai áriánusok. Csak megjegyzem, hogy az "evangélikálok" között is vannak "lukiánusok".
http://hu.wikipedia.org/wiki/Antiochiai_Lukianosz


19. És akkor az Apa és a Fia nem egy, mint ahogyan a Bibliában írja?
A kérdést meg lehet toldani azzal, hogy miben "egy" vagyis mit kell érteni az Apa és a Fia közötti egység alatt? Vajon ők mindketten egy testben vannak vagy talán hárman egy testben, mint ahogy bizonyos emberi alkotások ábrázolják? Ez lehetetlen, hiszen a Jelenések könyve szerint a Fiú az Apa elé megy és kezéből elveszi a könyvtekercset (Jelenések 5:7). Tehát, szó sincs róla, hogy egy testben lenne az Apával. A Jelenések könyvében világosan be van mutatva, hogy az Apa és a Fia testileg is két különböző személy, nem pedig egy. Az egység rejtéje megoldódik, ha figyelmesen elolvassuk a János 17:20-23 verseit, ahonnan világosan látszik, hogy az Apa, a Fia és a hívők közötti egység egy szellemi téren való egység, és a szeretet, az egyetértés és együttmúködés terén alapszik. Ez az egység, nem egy misztikus titok és egyáltalán nem támasztja alá azt, hogy az Isten egy misztikus testi és számbeli egység lenne a "Szentháromságban".
Figyeljünk meg pár bibliaverset, melyből világosan látható a két személy közötti különbség, éspedig különböző területeken, amely lehetetlenné teszi azt a testi és számbeli egységet amelyre a háromságtan nyiltan vagy burkoltan hívatkozik:
Márk 13:32: Arról a napról és óráról pedig senki semmit nem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Apa.
János 5:19: Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Apát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.
János 14:28: Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Apához: mert az én Apám nagyobb nálamnál.
János 17:20-23: De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd én bennem: Hogy mindnyájan egyek legyenek: a mint te énbennem, Apám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképpen mi egy vagyunk: Én ő bennük, és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.
János 20:17: Monda néki Jézus: Ne illess engem, mert nem mentem még fel az én Apámhoz: hanem menj az én testvéreimhez és mond nékik: Felmegyek az én Apámhoz és a ti Apátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
Cselekedetek 7:55-56: Mivel pedig teljes volt Szent Szellemmel, a menybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől, és monda: Íme látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
Kolossé 1:15: A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született.
1Korinthus 15:24-28: Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Apjának, a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neke mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
János 2:16: És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen: ne tegyétek az én Apám házát kalmárság házává.
Cselekedetek 3:13: Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi apáinknak Istene, megdicsőítette az ő Fiát ("szolgáját" a román protestáns fordítás szerint), Jézust, kit ti elárultatok, és megtagadtátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja.
János 20:17: menj az én testvéreimhez és mond nékik: Felmegyek az én Apámhoz és a ti Apátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
Dániel 7:13: Látám éjszakai látásokban, és íme az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve és méne az öregkoruhoz, és eleibe vivék őt.
Zsoltárok 110:1: Monda Jehova az én uramnak: Ülj az én jobbomon ("jobbomnál" román protestáns fordítás), a mig ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
Jelenések 5: A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. (Katolikus Újszövetség).
No comment!


20. A szent szellemről
Most egy nagyon személyes kérdésem lenne minden olvasóhoz, amit remélem nem vesz senki sem sértésnek, kötödésnek, hanem gondolatébresztőnek:  Ha a szent szellem személy, mint az égi Apánk és az ő szent és égi Fia, Jézus Urunk, miért nem jelenik meg a tanitványok köszöntésében és miért nem jelenik meg egyáltalán mint személy az égi Apa és Fia mellett a mennyei trónon a Jelenések könyvében  - hiszen azt állítják - egyenlő rangú a háromság tana szerint???

"Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól és az Úr Jézus Krisztustól." Róma 1:7 
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." 1Korintus 1:3 
"Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Apánktól és az Úr Jézus Krisztustól." 2Korintus 1:2 
"Kegyelem néktek és békesség az Apa Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól" Galata 1:3 
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól és az Úr Jézus Krisztustól." Efézus 1:2 
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól és az Úr Jézus Krisztustól." Filippi 1:2 
"A Kolosséban levő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." Kolosse 1:2
 "Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek gyülekezetének, a mely van az Apa Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." 1Tesszalónika 1:1 
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól." 2Tesszalónika 1:2
"Timótheusnak, az én igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Apánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól." 1Timótheus 1:2 
"Timótheusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Apa Istentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól." 2Timótheus 1:2 
"Kegyelem, irgalmasság és békesség az Apa Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól." Titus 1:4 
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Apánktól, és az Úr Jézus Krisztustól" Filemon 1:3
 "Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet." Jakab 1:1 
"A kik ki vannak választva az Apa Isten eleve rendelése szerint, a szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen." 1Péter 1:2 
"Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében" 2Péter 1:2 
"Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Apa Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Apának Fiától igazsággal és szeretettel." 2János 1:3 
"Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Apa Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak: 
Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen." Júdás 1:1,2
 "János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét szellemtől (a görög szövegben), a mely az ő királyiszéke előtt van, 
És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által" Jelenések 1:4,5 
Nos?


21. Ha a "háromság a Biblia központi tanítása" akkor miért nem egyértelműen van megfogalmazva a Bibliában?
Modalizmus, háromság, triteizmus. Egymásnak ellentmondó krisztológiai dogmák. Viszont mindegyik dogma egyetért abban, hogy az Úr Jézus az Isten, a világmindenség teremtője, a mindenható. Persze mindegyik beszél az Apáról és a szent szellemről is, de másképpen értelmezik. Miért ez az eltolódás? Ha a Biblia olyan egyértelműen tanítaná az Úr Jézus istenségét valló háromságtant, miért van ez a szakadás az Úr Jézus istenségét vallók között?
Most vegyük nagyitó alá miben különböznek egymástól az Úr Jézus istenségét valló fenti krisztólógiák: 
1.  A modalizmus szernit nincs három egymástól különböző személy, hiszen az Apa feladta Apai voltát és Fiúként öltött testet, majd miután meghalt, feltámadott és felment az égbe, feladta Fiú voltát és "Szentlélekként" jelent meg a tanítványoknak. Abban különbözik a háromságtantól és a triteista tantól, hogy nem ismer el egyidőben tevékenykedő három egymástól különböző isteni személyt, mig a háromságtan és a triteizmus elismer három egymástól különböző személyt. A modalizmusban nincs misztérium, minden világosan be van mutatva, egy logukisnak nézhető de a Bibliával nem egyeztethető dogmában. 
2. A háromságtan szerint egyidőben tevékenykedő három egymástól különböző isteni személy van, de ezt számbelileg egyetlen isteni lénynek kell nézni. Ezt az egységet már nem lehet magyarázni, mivel a dogma szerint egy misztériumról van szó. Különbözik a modalizmustól, mivel valja, hogy az Apa nem lett Fiúvá, hanem megmaradt mindig is Apának. A Fiú sem alakul át "Szentléleknek", mivel három, egymástól megkülönböztethető isteni személy van.
3. A triteizmus nagyban hasonlít a háromságtanhoz, de a három isteni személyt, számbelileg három isteni lénynek tekinti, nem pedig számbelileg egy lénynek mint a háromságtan valja. Sokan a háromságtan gyülekezeteibe járó hívők közül triteista (vagy modalista) dogmatikát vallanak és ezt azért mert ez egyszerűbb és logikusabb, habár e dogma homlokegyenest nekimegy a Biblia szigorú monoteizmusának, azaz az egy Istenben való hitnek. 
Mégis, hogyan került a háromságtan a Bibliába, ha sosem volt ott?
A baj ott kezdődött, amikor Pál apostolt utánozva, külömböző pogány filozófusokat kezdtek idézni, de nem olyan bölcsességgel mint Pál, hanem túlzásokba estek, átléptek a határon. Tudjuk, hogy Pál apostol is idezett pogany írok munkáiból, de nem esett túlzásba. Pálnak egy Istene volt, az égi Édesapa és Jézus Urunk ennek az egy Istennek volt a fia. Szószerint értette, nem bocsátkozott pogány filozófusok által vallott részletekbe.
Ne feledjük, hogy a háromság tana ezt mondja: Három, egymástól külömböző személy az Isten, mégsincs három Isten, hanem számbelileg csupán egyetlen isteni lény. 
A történelmi háttér mindig fontos, mert egyik tanítványnemzedék adta át a másiknak amit örökölt a másiktól. Kb. 140-ig, a korai apostolok utáni megbízható keresztyén iratokban, nincs semmilyen jele az ilyen filózófiának, viszont van a pogany hitvilágban. A korai keresztyén írók, mint Kelemen, Ignáciusz, Polikárp és Hermász fennmaradt munkáiban nincs benne ez a tan, kivéve bizonyos meghamisított iratokat. 
Sajnos, az első század második felében megjelent gnosztikus írok, a hagyományos héber, tiszta teológiától, a pogány filózófiára terelték a figyelem, egyesek a hagyományos platoni filózófiai érvekkel próbálták megmagyarázni az Istent. Később történt a bemerítési (keresztségi) hagyománynak a módósitása is az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében, amely azután általánossá vált. Addig csak a Jézus nevében történt a bemerítés. 
Nem elfogadható a háromságtan magyarázata: "1 Isten 3 személyben", azon okból, mert ha Jézust öröktől fogva valónak valjuk, akkor nem lehet Isten Fia, hanem Isten Testvére. 
Jézus Urunk az égi Apa szószerinti, égi Fia, aki elsőként lett teremtve - nemlévén Istennek felesége. 
A szent szellem, mint az Ortodox Egyház is tanítja, csak az Apától jön, és Tőle árad mindenkihez, elsősorban a Fiához, és rajta keresztül a többiekhez. Ha Jézus Urunk Istennek jobbjánál ül, akkor Istennek van egy égi, szellemi teste (mert Pál tanítja, hogy van fizikai és van szellemi test is), amelyben van a saját szelleme. És mivel az ember Isten képmása, minden emberben van egy szellem, mivel az Istenben is van egy szent és örök szellem, amely kiárad és amely a Fián keresztül fenntartja az egész világmindenséget. Nem tekinthető személynek, mivel akkor az Istennek Testvére lenne és nem a szelleme és az isteni képmáshoz hasonlítva mindenkinek a szelleme a testtől külömböző személy lenne. Viszont, a test a szellemmel egyben csupán egy személyt alkot. Az égben, nekünk is szellemi testünk lesz és ebben a szellemi testben lesz a szellemünk. A test és a szellem közösen alkotja az élő lelket, az élő személyt, akár égi akár földi. 
A nehéz bibliaverseket meg lehet magyarázni, más versekkel: 
Pl a János 1:1-et a János 3:16-al és a 2Péter 1:4-el 
A János 10:30-at a János 17:23-al
A Kolosse 2:9-et az Efézus 3:19 
Stb. 
Egyesek szerint az egyháznak joga van a háromságot megfogalmazni, mivel ezt lehet következteni a Bibliából. 
Bibliai szempontból nem helyes ez az állásfoglalás. Ha ez lett volna az Úr Jézus központi tanítása, már világosan be lett volna mutatva tőle vagy az első keresztyén nemzedéktől.
Judás 3 "Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott." 
Ezért el kell vetni minden olyan újitást, amely félremagyarázza a Biblia tanítását.


22. Kinek kell bemutani Istentiszteleti szent szolgálatunkat?
Egy újprotestáns, talán baptisták által kiadott Biblia Szótárból idézek: 
Szó: Imádat 
"A Bibliában egy nagyon hosszú sor, az imádattal kapcsolatos szavakat találunk, de az Írás fő koncepciójának a lényege a "szolgálaton" van. Kezdetben a héber aboda és a görög latreia a rabszolgák és más fizetett munkások munkáját jelentette. Hogy ilyen "imádatot" végezhessenek Istennek, az Ő szolgáinak hodolniuk kellett - héberben histahawa, görögben proskyneo - és eképpen tanubizonyságát adják félő reverenciájuknak és imádó csodállatuknak." 
Az Újszövetségben 5-ször szerepel a latreia, a Károli fordítás ezt 2-szer isteni tisztelet, 1-1-szer istentisztelet, istentiszteleti, tisztelet szavakkal adja vissza. 
A latreuó pedig 21-szer található az Úsz.-ben, és Károli 19-szer szolgál, 1-1-szer áldozó, szolgálattevő szavakkal fordítja. 

Az alábbi helyeken található a vizsgált két szó: 
latreia 
Jn.16,2 "...azt hiszi, hogy isteni tiszteletet (latreian) cselekszik." 
Róm.9,4 "... a kiké...az isteni tisztelet (latreia)..." 
Róm.12,1 "...áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket (latreian)." 
Zsid.9,1 "...voltak...is istentiszteletei (latreias) rendtartásai," 
Zsid.9,6 "...a papok az istentisztelet (latreias) elvégzésére," 
latreuó  
Mt.4:10. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat (Jehovát), a te Istenedet imádd (proskunēseis), és csak néki szolgálj (latreuseis). 
Lk.1:74. Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk (latreuein) néki. 
Lk.2:37. És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál  (latreuousa) vala éjjel és nappal. 
Lk.4:8. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat (Jehovát), a te Istenedet imádd (proskunēseis), és csak néki szolgálj (latreuseis). 
Csel.7:7. De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak (latreusousin) nékem e helyen. 
Csel.7:42. Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak (latreuein) az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza? 
Csel.24:14. Erről pedig vallást teszek néked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok (latreuō) az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. 
Csel.26:7. Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva (latreuon) reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól. 
Csel 27:23. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok (latreuō) is, 
Róm.1:9. Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok (latreuō) az ő Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felőletek, 
Róm.1:25. Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták (elatreusan) a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen. 
Fil.3:3. Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, a kik lélekben szolgálunk (latreuontes) az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk: 
2Tim.1:3. Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok (latreuō) őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal, 
Zsid.8:5. A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak (latreuousin), a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked. 
Zsid.9:9. A mi példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt (latreuonta), 
Zsid.9:14. Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok (latreuein) az élő Istennek. 
Zsid.10:2. Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók (latreuontas) többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. 
Ez nem releváns azért más forditást idézek: 
Máskülömben nemde megszűnt volna az áldozatok felajánlása, minthogy a szent szolgálatot (latreuontas) végzőknek, akiket egyszer és mindenkorra megtisztítottak, nem lenne többé bűntudatuk? 
Zsid.12:28. Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk (latreuōmen) az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. 
Zsid.13:10. Van oltárunk, a melyről nincs joguk enni azoknak, a kik a sátornak szolgálnak (latreuontes). 
Jel.7:15. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak (latreuousin) neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök. 
Jel.22:3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak (latreusousin) néki; 
Mindebből látható, hogy a "latreia" szót az Új Szövetségben csak Istenre alkalmazzák. Ez a szó jelenti a kivételes isteni szolgálatot, amely csakis Istent illet meg egyedül. Most a kérdés az, hogy ki Isten? János 17:1-3-ban Urunk Jézus, akinek tanítványai vagyunk mindnyájan, azt mondja, hogy csakis az egyedüli égi Apja. A hagyomány azt mondja, hogy ennél több. Válasszuk azt amit az Úr mond, hiszen tanítványai vagyunk mindnyájan.  
Az igaz, hogy az Úr Jézusnak olyan tisztelet (tima) jár mint az ő Apjának (János 5:23), de ez nem teszi Istenné. Az Úr Jézus sehol sem mondta, hogy őt is Istenként imádjuk mint az égi Apját, itt csupán a tiszteletről beszélt: "Hogy mindenki úgy tisztelje (timōsin) a Fiút, miként tisztelik (timōsin) az Apát. A ki nem tiszteli (timōn) a Fiút, nem tiszteli (tima) az Apát, a ki elküldte őt."
Érdekes módon, az Úr Jézus szolgálatában végzett szolgálatunk nem mint "latreia" van megnevezve, hanem mint "diakone". 
János 12:26 A ki nékem szolgál (diakonē), engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál (diakonē), megbecsüli azt az Apa.
Az is igaz, hogy az Úr Jézus előtt leborúltak, de ezt nem istenimádati célből tették, hanem vagy azért mert egy kéréssel fordultak hozzá vagy azért mert ez egy tiszteletbeli szokás volt abban az időben, minden fontos személy előtt.

23. Akkor kihez imádkozzunk?
Ma sokan a keresztyének közül a Szentháromsághoz, az Úr Jézushoz, a "Szentlélekhez" vagy éppenséggel a szentekhez imádkoznak. Lássuk mit mond a Biblia: Kihez imádkoztak a keresztyének és a zsidók?
Királyok I. könyve 8. rész
22. És oda állott Salamon Jehova oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé, 
23. És monda: Jehova, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak; 
24. A ki megtartottad azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik. 
25. Most azért Jehova, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál. 
26. Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak. 
27. Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem. 
28. De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Jehova, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; 
29. Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen. 
30. És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!
Lukács 22:
41. És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, 
42. Mondván: Apám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! 
43. És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. 
44. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. 
45. És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, 
46. És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 

Apostolok Cselekedetei 4:
24. Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk ("Despotes" görög, "Stapane" román protestáns fordítás, kb. "Birtokosunk"), te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. 
25. Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? 
26. Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. 
27. Mert bizony egybegyűltek a te szent fiad ("szolgád" román protestáns fordítás, magyar katolikus fordítás), a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, 
28. Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. 
29. Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, 
30. A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. 
31. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala. 

Jelenések 15:
1. És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja. 
2. És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái. 
3. És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! 
4. Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek. 

Polikárp püspök és vértanú imája
"Szent életü Polikárp (vagy Polükarposz) János apostol és evangélista tanítványa volt, és egyike az ún. apostoli atyáknak. A 2. század első felének legjelentősebb kisázsiai keresztény vezetője és Szmirna (a mai Izmir Törökországban) püspöke volt. Polikárp számos levelet írt a keresztény gyülekezeteknek, de csak a filippibeliekhez írt levél maradt fent. Polikárp Szmirnában halt mártírhalált Kr. u. 167 körül, 86 éves korában. Vértanúságának története nagyon érdekes, ugyanakkor vigasztaló is a keresztények számára, mivel megmutatja Isten hatalmát és gyermekei — a keresztények — iránti különleges gondoskodását azok legnehezebb óráiban." 
"Polikárp hősi haláláról a szmirnai keresztény gyülekezet a következőképpen számolt be még ugyanabban az évben írt levélben: 
"Nem szegezték őt le tehát, hanem egyszerűen megkötözték, kezeit pedig ő maga tartotta hátra. Így megkötözve, mint egy nyájból kiválasztott kiváló áldozati kos, készen állt arra, hogy Isten számára elfogadható égőáldozat legyen. Felnézett az égre és így szólt: “Mindenható Úristen, a te szeretett és áldott fiadnak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki által ismeretedre jutottunk, az angyalok és hatalmasságok Istene, minden teremtménynek és az igazak egész sokaságának Istene, akik színed előtt élnek: Köszönöm neked, hogy eme napra és ezen órára méltónak találtál, hogy részem legyen vértanúid számában, Krisztusod kelyhében, a lélek és a test örök életre feltámadásában a szent szellem általi romolhatatlanságban. Fogadtassak el köztük ma előtted kövér és kedves áldozatul, ahogyan te, örökké igaz Isten előre elrendelted, előzőleg nekem megjelentetted, most pedig betöltötted. Mindenért téged magasztallak, téged áldalak, téged dicsőítlek a te kedves fiaddal, az örökkévaló és mennyei Jézus Krisztussal, kivel neked és a szent szellemnek legyen dicsőség most és mindörökké. Ámen”."

Az ima másik verziója Euszebiosz Egyháztörténelméből:
"Mindenható Úristen, Atyja a te szeretett és áldott szolgádnak, (παιδός "szolgádnak" és nem pedig υiοs "fiadnak" van a görög szövegben) Jézus Krisztusnak, aki által megkaptuk, hogy a te ismeretedre jussunk, az angalok Istene és a hatalmasságoké és az egész teremtésnek és az összes igazak nemzetségének Istene, akik színed előtt élnek: áldalak téged, hogy eme napra és órára méltónak találtál, hogy részem lehessen a vértanúk számában, Krisztusod kelyhében, az örök életre való feltámadásra, mind a léleknek és a testnek, a szent szellem általi romolhatatlanságban. Ezek között, hadd fogadtassak el előtted ezen a napon gazdag és megfelelő áldozatul, ahogyan te, hűséges és igaz Isten, előre elrendelted és megjelentetted és betöltötted. Ezért téged dicsőítelek mindenért, téged áldalak, téged magasztallak, az örökkévaló főpap által, Jézus Krisztussal, a te kedves fiaddal, aki által és akivel a szent szellemben neked legyen dicsőség mind most és az eljövendő időkben, Ámen."

24. Nos, ki Isten, az Úr Jezus is vagy csakis Jehova Isten, az égi Apa?
Egy kis utószóként megjegyzem, hogy a jövőben minden igaz keresztyén tudni és hordozni fogja az Isten nevét Jelenések 3:12, mivel ez úgy volt a templomban is a főpap homlokán. És ez nem csoda, mivel az igaz keresztyének papok lesznek Isten országában.
A Talmud - 39b Yoma - szerint, az engesztelés napján tíz alkalommal ejtette ki a főpap az Isten nevét. Huber is elismeri, de szerinte ez elnyújtva történt, hogy senki se értse. Hát, ha így is lett volna, nem sikerült, mivel a galileai Terádion fia, Hananiás, még használta a nyilvános összejöveteleken. Sajnos, e derék férfit a római hatóságok máglyahalálra ítélték. Ez a Bár Kochba lázadás után volt, amikor is a római hatóságok betiltották a zsidó vallást és ennek elemeinek használatát. Hananiás megszegte ezt a törvényt, egy "baltanyél" (besúgó) besúgta és a máglyán végezte.
http://huberjahveadonajjezus.hostzi.com/
Egyesek szerint - főleg katolikus részről - a Jehova név egy késői, legfeljebb IX századi találmány és nem kellene használni ezért. Ezért a német katolikus tudósok a Jahve nevet ajájlák. Nos, úgy látszik, a Jehova névhez közel álló szóalakok ismertek voltak már korábban mint a IX század. Íme pár ilyen szóalak az i. sz. II és III századból: Ιεηωουά (Ie-ee-ōoua): Pistis Sophia (II század) és Ιεωά (Ieōa): ( II és III század), M. Kyriakakes (2000). Mellesleg megjegyzem, hogy a Jézus név sem fedi tőkéletesen a héber kiejtést (Jeshua), mégi használjuk. Nézzük úgy őket mint magyarosított változatokat, hiszen mindig is így nézték őket azok akik ezeket használták.

Egyesek szerint Isten nevének a lemásolásával, már felhagytak az Úr Jézus születése előtt, következésképpen ezért amikor az Ószövetséget idézte, nem mondta ki az Isten nevét. Viszont érdekes modon, az esszénusoknak két másolási törvénye, ezt megcáfolja:
• Isten nevét nem szabad frissen tintába mártott tollal leírni,
• Isten nevének írása közben a másolónak tilos másra figyelnie, még ha király szólna is hozzá.
http://www.apologia.hu/teahaz/a_holt-tengeri_tekercsek_eloadasjegyzet.pdf
A nevezetes főrabbi Akiba tanítványa, Aquila, prozelita lévén, mikor lefordította az Ószövetséget görög nyelvre (jobban mondva recenzálta a Szeptuaginta szövegét) meghagyta benne az Isten nevét. Ez az Aquila fordítás az időszámításunk szerinti második század első negyedében keletkezhetett. Bizonyára mestere, a főrabbi utasítására kivehette volna az Isten nevét a szövegből. De nem tette. Mint látható, a feglelsőbb rabbi sem ellenezte az Isten nevének a leírását.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Akiba_ben_J%C3%B3sz%C3%A9f
http://en.wikipedia.org/wiki/Akiva_ben_Joseph
http://en.wikipedia.org/wiki/Aquila_of_Sinope

Isten neve a Holt Tengeri tekercsekben
http://www.eliyah.com/thescriptures/
Isten neve a Szeptuagintában
http://www.eliyah.com/thescriptures/

---

Utószó

„Szentháromság” egyéb vallásokban
Forrás: Valahonnam az internetről.
Több jelentős ókori egyiptomi isten is úgynevezett triádokat alkotott, például:
Amon, Mut és Honszu 
Ptah, Szahmet és Nofertum 
Hnum, Szatet és Anuket
A Hinduizmusnak is van szentháromsága:
Brahma, Visnú és Síva.
A "keresztyén szentháromságtan" védői szerint, ezek a szentháromságok általában nem a "keresztény szentháromság" szerint viszonyulnak egymáshoz, nem egylényűek. Megfigyeltétek a különbséget: "nem egylényűek". Szóval a keresztyén háromságban az isteni személyek "egylényűek". Mit is jelent "egylényű"? Azt, hogy számszerint egyetlen lény. Ez az állásfoglalás nagyon kell a szentháromságtanban, mivel másképpen a triteista krisztológiához hasonlóan meg lenne kérdőjelezve a szentháromságtan egyistenhite (monoteizmusa). De mivel az felfoghatatlan, hogyan lehet három különböző személy - éspedig ugyanabban az időben - számszerileg egyetlen lény, ez a krisztológia el van utasítva úgy a triteista mint a modalista krisztológia híveitől. Védekezésképpen, a háromságtan hívei egy megfejthetetlen isteni titokra hivatkoznak. Azonban voltak olyan háromsághívők is akik meg akarva törni e képzeletbeli titkot egy egymásba ékelődő három alakú lényt képzeltek el és ábrázoltak is. Ez az ábrázolás nagyon hasonlít a sziámi ikrek bizonyos egybefonodó morfizmusára, de ugyanakkor a pogány háromságok bizonyos ábrázolásaihoz is (pl. egy fej, de két arc vagy egybefonodú háromarcú fej). Ezért, mint e pogány források is mutatják,  dogmatikai hasonlóság csak van a "keresztyén szentháromságtan egylényűsége" és a "pogány szentháromságtan egylényűsége" között.

Kérdés: És akkor az egylényűség miatt a "keresztény" (?) háromság, ettől hiteles filozófia? Szerintem nem (János 17:3).

Felebaráti felelősségtudattal és szeretettel.



"Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma"

Fontos intő kérdéseim a szentháromság dogmájának a követőihez: 
1. Miért nincs bemutatva az egész Jelenések könyvében a szent szellem mint ahogy a szentháromság dogmában van bemutatva, legalább egyszer? 
2. Miért nem ül három isteni személy az égi trónuson, a Jelenések könyvében (Jelenések 4:1-7)?
Szóval a 3-1ség hiveinek érvei egyáltalán nem meggyőzőek és nem világosak arra fel, hogy a szent szellem ( a "Szentlélek", ahogy ők nevezik) Istennek a harmadik személye lenne. Hogy a szent szellem Istenben az Apában van és tőle származik, az világos, hiszen ez az ő szent szelleme.
A modalista tanban (William Branham követői) pedig az zavaró, hogy a szent szellemet csak a feltámadás után játszotta el Isten... hát azóta nem volt? 
Ha van egy Isten és ez az Isten egy és ez az egy Isten tulajdonképpen szellem: János 4:24. Az Isten szellem: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. 
Akkor mindig is szellem kellett legyen és nem akármilyen, hanem szent szellem.
Nem marad más hátra, mint minden bonyolult filózáfiát kerülve elhigyjem azt amit a Biblia mond: hogy Istennek van szent szelleme, és ez az ővé, úgy ahogy minden élő miniatür teremtménynek is van egy szelleme, de ez még nem jelenti azt, hogy ez a szellem egy külömböző személy lenne.
Sem többet sem kevesebbet nem akarok elfogadni annál amely felől meg vagyok bizonyosodva sok éves kutatás után.

Hallelu Jah! Dicsőség és áldás az istenek Istenének, Jáh Jehovának és szent fiának, az Úr Jézus Krisztusnak, mindezt a szent szellem egyesitő igazságának fényében és közösségében:
17. Mert Jehova, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. 
5Mózes 10:17
Nos, ha összevetjük ezt a verset a János 1:1,2-el, még igy is világosabbá válik, ki is valójában az istenek Istene és az urak Ura.
Nem mondom sértésként, csupán figyelmeztetésként. Az a tan amit a szentháromság és Branham hívők képviselnek sajnos nem válik az istenek Istenének, sem a Fiának a dicsőségére.
"Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által" Zsidókhoz 3:13


Számbeli egység és mégis háromság? Mi ez ha nem pogány számmisztika?

Kérlek figyelmeztetve, hogy ne döljetek be annak a tannak amely azt állitja, hogy 3 külömböző személy van, mégis ez a három külömböző személy egy (számbeli) Isten lenne: Apa, Fiu, Szent Szellem egy (számbeli egységet hirdetnek - figyelj!!!) örökkévaló igaz Isten. 
Ennek az alapját Pitagorász (aki Itáliából, a közel keletre, Babilónba és Egyiptomba utazott tanulni, és az ottani pogány papoktól tanulta a tételeit, visszatérve egy olyan szektát alkotott amely még halállal is büntette azokat akik elhagyták vagy kiadták a tanokat, és olyan furcsaságokat követett mint pl. a halottaikat nem temették gyapjut tartalmazó ruhákba, nem ettek babot, Pitagorászt félistennek tekintették, számmisztikát gyakoroltak, stb.). Ennek a pogány szektának kiszivárogtatott tanai ihlették Platon, Porphyrosz, Numeriusz, stb. görög filozófusok későbbi 3as háromságtanát. 
Figyeljétek meg mit írt egy i. sz. 4-ik századi Alexandriai (Egyiptomi) püspök, név szerint "Szent" Khirilosz: 
1."Mert Porphyrosz ezt mondja Platon tanitását bemutatva: Isten lénye három hipotézisből indul és ez: Az igen felmagasztalt és jó Isten, utána a második a Teremtő, és a harmadik a világ Szelleme (...) 
2.És mégis, ők is, a TANULT POGÁNYOK (kiemelés tőlem) elfogadják és felteszik a kezdettől fogva való három hipotézist, ők is valják, hogy az Isten lényének illendő egészen három hipotézisig lennie és néha ugy is mutatják Háromságnak nevezve, ezáltal egyetértésben lévén a keresztyének tanitásaival. (...) Mi azonban, meg fogjuk találni, hogy megtalálható a hellén pogány tanultaknál a Szent Háromság beavatott ismerete. Mert ŐK MONDJÁK (kiemelés tőlem), hogy ezek az istenségek nagyon közel álnak egymáshoz, és semmi sem ékelődik be közöttük, egyesültek lévén egyik a másikkal (...). 
3.Végezetül a pogány filozófust, Numeriuszt idézve, a "Szent" irja: "Isten aki első saját önmagában, egyszerű azon tény által, hogy Ő sohasem elválasztható, birtokolva lévén saját Magától. Azután az aki a második Isten és a harmadik egyetlen..." 
A három idézet Szent Khirilosz: Tiz könyv a hitehagyott Iuliánusz ellen (román forditásban), Anasztászia Kiadó Bukarest 2000, pp 64, 422, 424, 426. A szemlét (tallózást) Zakariás Bika (karizmatikus ellenes) pünkösditsta prédikátor és tanitó tette közzé gyülekezete lapjában, illetve rádiómüsórában, amely igen (elle) felhevitette a hagyományos 3-1ség tant védőket. Máshól is vannak (pl. baptistáknál, adventistáknál, még ortodoxoknál is! - tehát a saját egyházukhoz ragaszkodóknál!) olyanok akik megérthetik ezt a pogány számmisztika nebulózist, ha egy kis őszinteség és alázat van bennük. 
Persze, a "Szent" pogánybarát Khirilosz szégyelli bevallani, hogy neki tetszik ez a 3 az 1-ben a pogány isten filozófia és ő azért veszi át ezt a modelt, vagyis kiveszi a kotlót és egy másik fészekre ülteti, azt igyekezvén láttatni ami nem látható benne. 
Nem csoda, hogy a negyedik századi egyetemes zsinatokon, az Alexandriai teológus küldöttségnek, ugy a niceai, mint az ezutáni "mérközésekben" ezen 3-as 1-ség pogánybarát istenkép megszállottjait játszották. 
Isten Fia nem tanitotta ezt, figyeld meg, hogy az az egység amelyben ő hitt, és amelyet ő ajánlt egyáltalán nem volt zavaros és nem volt számbeli, hiszem ő mondja rólunk: "hogy egyek legyenek, miképpen mi egy vagyunk". 
18. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; 
19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. 
20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; 
21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Apám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. 
22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: 
János 17: 
A 3-as 1-ség dogmája mindig is SZÁMBELI egységet hirdet a három dogma alany között: SZÁMBELILEG EGYETLEN ISTENT ALKOTVA, mig Jézus Urunk szellemi egységről beszél és meghagyja kizárolag az Apjának, vagyis Istennek az Istenséget, hiszen igy imádkozik Apjához: egyedüli igaz Isten (János 17:1-3). 
39. És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. 
40. És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 
41. És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, 
42. Mondván: Apám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! 
43. És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. 
44. És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. 
45. És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, 
46. És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 
Lukács 22: 
28. Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Apához; mert az én Apám nagyobb nálamnál. 
29. És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek. 
30. Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije; 
31. De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Apát és úgy cselekszem, a mint az én Apám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen. 
János 14:
1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Apám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; 
2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. 
3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. 
4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. 
János 17:1-4 
11. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; 
12. És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala. 
13. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. 
14. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. 
15. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. 
16. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester! 
17. Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Apámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Apámhoz és a ti Apátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. 
János 20:11-17 
1. A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. 
2. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. 
3. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. 
4. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. 
5. A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Apám előtt és az ő angyalai előtt. 
6. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 
7. A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: 
8. Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. 
9. Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. 
10. Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. 
11. Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. 
12. A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. 
13. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 
14. A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: 
15. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. 
16. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. 
17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: 
18. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. 
19. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. 
20. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. 
21. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. 
22. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 
Jelenések 3:1-22 
Ha megfigyeltétek, ezekben a szövegekben világos, hogy ki az Isten Fia és ki az akit az Isten Fia EGYEDÜLI igaz Istennek és Apjának nevez. 


A bánkodó Isten

Az Isten úgy teremtette az embert, hogy az ember bánkódni tudjon. Sőt néha, maga az Isten is bánkódik:

I Mózes 6:6 Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. 
  7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem

Ez az igeszakasz teljesen ellentmond az Ágoston és Kálvin által prédikált öröktől való eleve elrendezésről (predestinációról) és bizonyítottan állítja, hogy Istent a lázadás váratlanul érte és nagyon megviselte szellemileg.

Ebből az írásból világosan látszik, hogy mind az tévúton jár, aki a Sátán tettéért Istent hibáztatja, akár kimondottan akár burkoltan célozva arra mintha Isten késztette volna arra a lázadókat, egy örök elrendezés által.

Az 1Mózes 3:22,23 versei azok melyeken még el lehetne gondolkodni ezen írás mellett, mintegy második bizonyítékként arra, hogy Isten nem tudta mi fog történni. Csak miután megtörtént a nem kívánt és váratlan dolog tett őrző angyalokat az élet fájának útja felé(!). Ebből látszik, hogy ő hitt bennük és reménykedett bennük, megelőlegezve őket hitével és bizalmával, mint írva van az isteni szeretet mély tulajdonságairól:

"A szeretet ... mindent elhisz, mindent remél...." 1Korinthus 13:4,7

Szóval, mint látjátok kedves feleim az 1Mózes 6:6,7 tökéletesen kiegészítve van az 1Korinthus 13:4,7 verseivel. Teljes az összhang az Ó Szövetség és az Új Szövetség között, amikor Isten nemes és szeretetre méltó szellemiségéről tudósít.

Miért bánkódott volna Isten? Aki már előre látta volna, hogy a teremtés elbukik, az nem fejezi ki így magát. Nyilvánvaló, hogy Istent olyasmi érte, ami meglepte és ami szomorúvá tette éspedig annyira, hogy már-már kész volt mindent törölni ami annyira szomorúvá tehette. 

Gondoljunk egy mérnökre, aki egy minden szempontból tökéletes gépet alkotott és amely bizonyítottan végezte a dolgot és akinek pár napra rá azt a hírt vitték, hogy gépe már nem megfelelő! Váratlanul érné? Szerintem igen. Bánkódna? Szerintem igen. Szomorú lenne? Szerintem igen. Persze, a mérnök már akkor a hír közlésekor tudja, hogy nem ő a hibás és amikor megvizsgálja az elrontott gépet, már tudja, hogy mi is történt és azt is tudja hogyan kell helyrehozni. Ez volt a helyzet Isten esetében is.


Álom

Ami az Isten felől való kijelentést illeti, itt nálunk volt egy testvér aki - mint mondta - kapott egy kijelentést álom által. Ez a testvér az adventisták közül vált ki és jött hozzánk.
Nézzétek mit álmodott, miután nem tudta eldönteni miben higgyen, a Háromságban, a modalizmusban (hogy az Apa Fiúvá lett Isten) vagy csupán abban, hogy az Apa az Isten:
Egy éjjel azt látta álmában, hogy egy lap jelenik meg előtte, amolyan mint a parlamentáris választásokon és rajta jól látható volt az a szó, hogy "Tatal" azaz "Az Apa". Azután erre a szóra valaki rátette a pecsétet. Ebből ő világosan megértette a szent szellem által, hogy úgy a Háromságtan, mint a Williám Branham és a Hit Gyülekezet által vallott modalizmus téves tanítások. Vasile a testvér neve. Buzgó adventista volt, amíg az internet kapcsán, volt adventisták által nem látta ki is volt valójában Ellen G. White. Akkor annyira felháborodott és kiábrándult.
Megértem felháborodását. Akkor még nem ismertem, ez azelőtt történt, hogy megismertem.

Áldás és béke.

Köszönet mindazoknak akik elolvasták!
Kapcsolat:
bibliaantica@yahoo.com


A "must read": 
The snowball Trinity versus the Father Almighty
http://waitingforthefinaltest.blogspot.ro/2012/11/about-our-god-and-father.html




Az Isten Egy vagy Három?
(Mark H. Miller)

Senki sem tudja a legjobban, hogy Ő egy vagy három, mint Maga Isten. Felt
ételezzük, hogy Isten Természete három: három személy Egyben. Feltételezhetjük, méltán, hogy Isten megteheti azt, hogy tudomásukra hozza ezt, azoknak, akik Őt imádják, hogy ha Ő így választaná. Feltételezzük, Ő azt óhajtja, hogy ezt a háromság eszmét vagy háromegységét közölje az emberekkel. Hogyan tudná Ő ezt elérni? Egyszerű és közvetlen tudna lenni, hiszen nem nehéz mondani: Én három vagyok, vagy Én három vagyok Egyben: az Édesapa, a Fiú és a Szellem.
Más megközelítésből, Isten úgy választhatná, hogy fokozatosan, lépésről lépésre közölje ezt választott népével, az Ó Testamentumban, úgy hogy a 39-dik ihletett könyv végén, a héberek az igazságnak azt a megértését kapják, hogy Isten Három.
Az első mondat a Bibliából ez. Kezdetben Isten teremtette a mennyet és a földet. A héberben az Istennek megfelelő szó az elohim, amelynek a szószerinti jelentése istenek. Ez egy első jel lehetne Isten természetének a többes számára. Mégis, ez a szó közli az istennek jelentést, azonban nem mutatja ezek számát. Hogy a héberek nem értették ezt, látszik abból, ahogyan ők fordították a hébert a görögre, Krisztus előtti III században. Ők nem használták a theoi szót, amely jelentése istenek. Ők inkább használták a ho theos amelynek jelentése az Isten, férfinem, egyes számban.
A Biblia második versében valami más van megemlítve elsőként: És Isten szelleme lebegett a vizek felett. A Szellem szó a a héberben ruach jön, amelynek jelentése vagy lehellet vagy szél. Ez a szó a görögben a következő alakban jelenik meg kai pneuma theou vagyis Istennek lehellete. A pneuma azaz a ruach egy láthatatlan erő, amely nyomást gyakorol a szélhez hasonlóan. A pneuma az nem egy személy, hanem egy erő. Egyes fordítások inkább a szél alakot használják az angol Szellem szó helyett.
Egy későbbi versben (26) Elohim (vagyis a ho theos) az Isten, beszél valakihez: Alkossunk embert a mi képmásunkra. Vajon Isten saját magával beszél, mintha több lenne? A héberek nem így értették ezt. Ők azt hitték, hogy azok, akikhez szólt angyalok voltak (Jób 38:4-7). Nem lehet tudni, a 26 versből olvasva, kit foglal magába ez az alkossunk (lehet csak a Fiút, lehet az angyalokat is - fordító megjegyzése). Csak pár ezer év lefolyása után tudtak a háromság hívők egy Háromságot alkotni az 1. versbeli Istenből, a 2. versbeli Szellemből és a 26 versbeli Fiúból (vagy a Szellemből és a Fiúból). Valóban, ezek közül csupán egy marad Isten és van meghatározva az 1. és 26. versekben. Semmi ezekből a versekből nem bizonyítja azt, hogy a szellem egy (külömböző -f.m.) személy lenne, vagy (csak f.m) a Fiúra van utalás a 26 versben. Ezek kései gondolatok, amelyek rá lettek erőltetve a Teremtés szövegére.
Milyen következtetést lehet levonni csupán a Teremtés (1Mózes) első fejezetéből? Van a Teremtő, az Isten (ho theos az 1 és 26 versek). Van a szél, vagyis az Isten lehellete, amely a vizek felett mozog, és még léteznek más képviselők (legalább egy, a Fiú f.m) a 26. versbeli alkossunk, és a mi szavakban mondottak által. Igazságos lenne az a következtetés, hogy Isten nem beszél (egyszerre f.m) arról a titokzatos háromról az Ő természetéből? Ha úgy ált volna a dolog (és beszélne f.m.), a héberek azonnal észrevették volna ezt.
Hogyan ihlette volna Isten a verseket, hogyha Ő tudomásunkra akarta volna hozni az ő természetének a többességét, három személyként? Nem lett volna nehéz, hiszen a szavak készséggel álltak a rendelkezésére, a végtelenségig, hogy mondja: Kezdetben az Isten Három Természete alkotta ... és a Harmadik személy lebegett a vizek felett . És az Isten természetének többessége mondotta saját Magához: Alkossunk.... Ez a dolog nem lett volna nehéz.
Ha pedig másfelől az igazság az, hogy Ő, az Isten Egy, akkor az 1 Mózes 1:1 azt jelentené, hogy egy Isten volt az Isten, és az isteni lehellet vagy az Isten isteni szele lebegett a vizek felett. Azután, a 26. versben az Isten (ho theos) beszélt egy ismeretlen számú személy előtt, akik részt vettek az ember teremtésében, akit Isten teremtett. Nem lényeges tudni milyen sokan voltak beavatva a teremtsünk, és a mi szavak alatt, egyetlen Isten létezik, az Isten, aki parancsot ad bizonyos meg nem nevezetteknek.
Isten neve Egy-
e vagy Három-e?
Az 1Mózes 2:4-ben jelenik meg először az Isten Neve. Mit jelent ez a Név? Visszaadja vajon azt a gondolatot, hogy van egy hármas többes vagy csakis Egy? Ebben van néhány nézeteltérés. Mégis, amikor a III.-dik századi zsidók lefordították a héber YHWH szavat a görögre. Ők a ho On jelentést tulajdonították neki, amely, néhány tudós szerint: Az Aki Létezik. Vajon ennek a Névnek az értelme a többes vagy az Egy értelmét közli? Igaz azt mondani, hogy a ho On csupán az Egy gondolatát közli?
Ha az Isten azt akarta volna kifejezni, hogy természetében egy többes három van, nem lett volna nehéz ezt kijelentenie, egy olyan alakban, mint ho trias, a Három. Vagy, ho theos trias: Három Isten vagy Hármas-Isten.
Az Isten Egy vagy H
árom az Ó Testamentumban?
A héberek sohasem értettek egy semmilyen hármast az Istenben, úgy ahogy a görög filozófusok és az egyiptomi papság tették. A hármasegységű isten gondolata, vagy három isten egyben, megvolt már az ókori világ vallásos kultúráiban. Nem lett volna nehéz ugyanezt a gondolatot közölni, ha az Isten ezt akarta volna. Miért közölné az Egy gondolatát, amikor lényegében, valóban három, figyelembe véve mindazokat a vallásokat, amelyek Izraelt körbevették és amelyeknek már volt háromságuk?
Igaz azt áltanunk, hogy semmi az Ó Testamentumból nem közli a Háromság gondolatát, máskülönben a héberek lettek volna az elsők, akik megértették volna a feljegyzést. Csakis visszatekintve a háromságos szitákon, a tanult keresztyének megrögzöttek a háromegységben, kezdik emlegetni a háromságos képeket az 1 Mózes 1. és 18. fejezeteiben, vagy az Ézsaiás 6:3-ban.
A háromságos elferdítése az 5Mózes 6:4-nek, ahol a Shema kijelenti, hogy az ÚR az Egy, ecseteli ezt az erőltetett értelmezést, keresve hármat, amikor csak Egy létezik. Amiért a héber echadh jelentheti azt is, hogy egy vagy az első a többiek közül, azt következtetik, hogy ez a vers lett a legtisztább kijelentője a Háromságnak az egész Bibliából! Éppenséggel ha elfogadnánk ezt a furcsa háromságos kijelentést, hogy az a héber szó amely az egy közlése, egy bizonyos esetben közli az egy a több közült, csakis a háromságos szitákon keresztül visszatekintve jelenthet hármat, mintsem egy ismeretlen számot.
Az Isten Egy vagy H
árom az új Testamentumban?
Amikor az új Testamentumhoz érünk, feltehetjük ugyanazt a kérdést: Hogyan tenne Isten, annak érdekében, hogy leleplezze, hogy Ő Három és nem egy egyetlen személy? Nem nehéz írni: A mi istenünk három. Semmi hasonló nem jelenik meg sehol.
A Názáreti Jézusnak sok alkalma volt a 3-mas számot használni Istenre. Figyeljük meg a János 8:16-18-at: De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz, mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Édesapám, a ki küldött engem. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Édesapám, a ki küldött engem. (5Mózes 19:15). Tagadhatja valaki a jó lehetőséget itten, az 5 Mózes 19:15-beli háromnak a használatára, annak leleplezésére, hogy az Isten természetének a háromságát bizonyítsa? Jézusnak nem lett volna nehéz mondania: A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy három ember bizonyságtétele igaz. Én vagyok egyik, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Édesapám, valamint bizonyságot tesz rólam a Szent Szellem is. Jézus használhatta volna, azokat a betoldott mondatokat az 1János 5:7-ből, ha háromságos lett volna.
Pál nem tudatlan a hármas számmal kapcsolatban, hiszen ő használja a 2Korintus 12:2-ben (tritou), 14-ben (triton), 13:1-ben (triton, trion), az utolsót az 5Mózes 19:5 szövegösszefüggésében és a személyek
többesszámában. Pál idézi, szintén, az 5Mózes 19:15-öt, de ő hozzáteszi, hogy három, mutatván, hogy Jézus is tehetett volna hasonlóképpen.
Valóban, furcsának tűnik, hogy ha Jézus része lenne egy háromságnak, Ő valóban tudná ezt biztosan, és elszalasztaná ezt a lehetőséget a János 8:17,18-ban. Igazán, lehet azt állítani, hogy egy igazi háromsághívő nem foglalt volna csupán két személyt ebbe az esetbe, hanem idézett volna egy (olyanféle betoldott f.m.) 1János 5:7-et.
Jézusnak van egy másik lehetősége akkor, amikor idézi a Shemt az 5Mózes 6:4-ből, a Márk 12:29 szerint: Jézus pedig felel néki: Minden parancsolat között az első: Halljad, Izráel! Jehova, a mi Istenünk, Jehova egyetlen egy (Fordítás az eredeti szöveg 5Mózes 6:4 szerint). Megértvén mit felelt Jézus, a júdeai írástudó ezt mondotta: Jól van, Mester, helyesen mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más. (Békés - Dalos fordítása). Akinek Jézus azt mondja, hogy nincs messze Isten királyságától (Márk 12:29-34 RSV). Jézus könnyedén tehette volna, hogy közölje a háromság magyarázatát a héber echadh vagy a görög heis szavakból, mintha három személy-(ben f.m) lenne. Ezzel ellentétben, a Názáreti megdicséri az írástudót ennek következtetéséért: Isten az Egyetlen (Isten), és rajta kívül nincsen más. Ezt lehetett volna mondani, ha Isten Három lett volna?
Annak a lehetősége, hogy kifejezze azt, hogy három van egy egyenletben, megjelenik ismét a Máté 11:27-ben: Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Édesapa, és az Édesapát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú, ki akarja jelenteni (Békés - Dalos fordítás). Miért hagyná ki a Fiú a Harmadik Személyt a Szent Háromságból? Valóban, ha a Háromság igaz, a Szellem (Harmadik Személy f.m.) ismerné az Édesapát és a Fiút. Könnyű lett volna mondani: Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Édesapa, és az Édesapát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a Szellem (Harmadik Személy) ismeri a Fiút és az Édesapát, mert Ő (a Harmadik Személy) ismerős nekik.
Hasonló képen, Pál tisztán mondja, hogy az Isten Egy, figyelmen kívül hagyván minden alkalmat arra, hogy magyarázza a Háromság Titkát. Két alkalommal mások szöveg kontextusában, amikor alkothatott egy háromegyes többest! Pál kihangsúlyozza Isten Egy. Először a Galata 3:20-ban: A közvetítő azonban nem csak egynek a közvetítője, az Isten pedig egy (Békés - Dalos fordítása) [ho de theos heis estin]. Pál újból ezt teszi az 1Timótheus 2:5-ben: Mert egy az Isten [heis gar theos]; egy a közbenjáró is Isten és emberek között: az ember Krisztus Jézus. Úgy ahogy létezik csupán egy közbenjáró, és nem egy többes (számú) közbenjáró, szintén így létezik egy egyetlen Isten.
Éppenséggel az istenek pluralitása kontextusában, Pál egy egyetlen Istenről beszél: nincs más Isten csak egy, nekünk azonban egy az Istenünk: az Édesapa, akitől minden származik, és akitől mi is származunk és egy Úr Jézus Krisztus, aki által van minden dolog, és aki által mi is létezünk (1Korintus 8:4,6 VSR). Valami a szemünkbe szökik a lapon: a Szent Szellem (mint Harmadik Személy f.m.) hiányzik. Ezzel a jó lehetőséggel és ezzel a nagyszerű szókészlettel, Pál elveszíti a lehetőséget annak kijelentésére: Nekünk, az Isten három: az Édesapa, a Fia és a Szent Szellem. Egy egyszerű mondat. Miért az Isten önmaga veszítene el egy ilyen lehetőséget és nem ihleti arra Pált, hogy jelentsen ki egy háromságos istenséget?
Végezetül, egyesek mindjárt el fognak akarni szökni az Efézus 4:4-6-hez és ez ki lesz jelentve, mint háromságegység egyenletnek. Olvassátok el tisztán, ahogy illik: Egy a test és egy a Lélek, mint ahogy a hivatásotok is egy reményre szól. Egy az Úr és egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Édesapja, aki minden fölött áll, mindent átjár, és mindenben benne van (B-D ford.). Csak egy van kijelentve ezekben a versekben Istennek. Távol van attól, hogy egy háromságegység egyenlet legyen, magában foglalva hát egyet". Csak az Egyetlen Isten van minden fölött - amely belefoglalja a keresztyén testet, az „egyetlen Lelket” és az egyetlen Urat.
Ha Pál háromsághívő lett volna, és ha egy háromság Isten ihlette volna, még megírta volna az Efézus 4:4-6-ot eképpen? Hiszen ő mellőzi a szellemet és Jézust az ő kijelentéséből egy egyetlen Istenről és befoglalja csupán az Édesapát, aki mindenek felett áll, beleértve a szellemet és Jézust.
Összefoglalás:
A fentiek úgy vannak bemutatva, mint a Biblia igazságának a kijelentése, mely szerint Isten Egy és nem három. Be van mutatva, mert, hogy ha Isten Három, akkor mintha a Biblia más irányba menne. Feltételezik, hogy Isten képes arra, hogy közölje azt az egyszerű igazgot, hogy Ő egy Három és ha ez az Ő szándéka, Ő nem éri el célját sok kijelentésben, amely azt hangsúlyozza, hogy Isten Egy. Azt kérdezzék, akkor miért az a szám, hogy Három?







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése